tag:blogger.com,1999:blog-7642240401598504991.post8739576135687922316..comments2023-05-14T03:52:02.806+12:00Comments on Az új álom: Tehetlenség....Klárikiwihttp://www.blogger.com/profile/09201558558883887062noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-7642240401598504991.post-81862829537569528282012-03-29T07:51:39.352+13:002012-03-29T07:51:39.352+13:00Szia Szilvi
Nagyon szépen köszönöm, hogy irtál. N...Szia Szilvi<br /><br />Nagyon szépen köszönöm, hogy irtál. Nagyon sokat jelent nekem.... Egy ilyen rossz nap után, mindig igyekszem egy kicsit feltuningolni magam, és egy kicsit végiggondolni mit is érzek, hol is vagyok...szóval igyekszem rendbe rakni magam. Nagyon szépen köszönöm a tippeket. Sajnos néha pont ezért nem szerettek társadalmi életet élni itt, amit leirtál...De majd igyekszem legyőzni magam. Mert most itt tényleg kiderül mennyit birok ki, mi lesz belőlem...A kávézás nekem is sokat segit, tegnap is voltunk a chillei lányokkal, "egy baj van", hogy spanyolul is folyik a beszélgetés, úgyhogy egy kis spanyol is ragad rám. Jó kis társaság a mienk igyekszünk egymást biztatni...<br /><br />A baj tulajdonképpen a maximalizmusom, és az, hogy talán túl gyorsan szeretnék megfelelni az elvárásoknak és magamnak....A másik baj, hogy szégyelem, hogy csak Péter keres, és rossz hogy mindent neki kell állnia, nem tudok úgy beszállni a közösbe ahogy én szeretném ( Tudom házassok vagyunk, de én amolyan kicsit emanci nőci is vagyok:)).... Tehát őrlödöm, hogy kéne munka, de ahoz, hogy munkád legyen, angol, angol, angol szükséges:) Ne haragudj a kusza válaszért....:)Köszönöm mégegyszer a hozzászolást, üdv a családot:)Szép napot:)Klárikiwihttps://www.blogger.com/profile/09201558558883887062noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7642240401598504991.post-67709548898509425642012-03-28T22:36:55.692+13:002012-03-28T22:36:55.692+13:00Szia Klári,
Szilvi vagyok Malajziából. Olvastam a...Szia Klári,<br /><br />Szilvi vagyok Malajziából. Olvastam a mai írásod, és gondoltam itt az ideje, hogy írjak pár sort :) Amikor ide kijöttünk nekem 15 éves távlatban volt az angoltanulásom. Aminek valljuk be a csúcsa az volt, amikor az egyetemi felvételire készülvén görcsösen letettem a középfokút. Egyetemen tanultam némi szaknyelvet, amikor állást kerestem megkövetelték a nyelvtudást, amit aztán véletlen sem kellett használnom, pedig multiknál dolgoztam. Évek alatt olyan szépen leépült a tudásom, hogy később akármikor angol nyelvű felvételi elbeszélgetésre került volna a sor én szépen vissza is táncoltam. Egyszerűen már megszólalni sem mertem. Na ilyen állapotban jöttünk ide ki.<br />Amolyan mélyvíz volt, mert Ákos dolgozott, én meg itt álltam két gyerekkel. Hát valahogy kommunikálni kellett. Időnként amikor egy társaságba keveredtem angolokkal azon is gondolkoztam, ezek biztos, hogy angolul beszélnek? Iszonyat nehéz volt az elején, és sokszor azt hittem, sosem fog ez nekem menni. Elkezdtem nagy buzgón angolkönyvet olvasni, de abban is annyi ismeretlen szó volt, hogy csak kudarcélményt adott.<br />Amit én tettem, minél többet mentem angol nyelvű közegbe. Volt, amikor tudtam, hogy bekapcsolódni a beszélgetésbe képtelen vagyok, de legalább hallgatom, ahogy karattyolnak és szokja a fülem az akcentusokat. Aztán egy-egy barátnéval rendszeresen összejöttünk egy-egy kávéra, és tapasztalatom szerint ez a legjobb befektetés, hiszen egy-egy kávé áráért 1,5-2-3 órát beszélgetsz aktívan. Az elején 1 óra után összeakadt a nyelvem, annyira fáradt voltam. A konditermi tagság is hasznosnak bizonyult... Próbálj a tanfolyam mellett ilyen megoldásokat találni magadnak, meglátod egykettőre belejössz!Sisihttps://www.blogger.com/profile/13288884241974048156noreply@blogger.com