Életem egyik legnagyobb döntése volt, amikor ide kijöttünk, hogy otthon hagytam a kutyusom. Csöpke egy édes lányka, aki tele van szeretettel, néha makrancós, mondhatnám ha nem szeretne valamit, akkor azt jelzi. Ilyen az esőben és a hidegben való sétálás, amikor esik az eső, gyors pisilés után vissza is fordul, hogy köszöni, ő már menne fel....
Másfél éve vagyunk itt, és nincs olyan nap, amikor nem jutna eszembe. 9 évet töltöttünk együtt, amikor jött ez a lehetőség és a legnagyobb dilemma mi legyen Csöpke sorsa. Nem nagyon szeretem volna kitenni ekkora útnak, és sajnos anyagi feltétele is volt. Örültünk, hogy mi meg tudtuk szervezni ezt a gyorsan jött útat....
És akkor ott volt a nagy kérdés mi legyen Csöpkével, ki tudná elvállalni a családban.... Először úgy volt Péter anyuja fog vigyázni rá, de ideiglenesen öcséméknél volt, mikor öcsikém megkérdezte..."Figyi Klári , maradhat itt is a kutya"....Nagy kő esett le a szivemről, hogy tudtam, jó helyen lesz....
És még valami nyugtatott, tudtam, ha hazamegyünk látogatóba, láthatom, simizhettem, aludhattok vele, kényeztethettem, sétáltathattom újra....
Sajnos változás állt be most a történetbe. És öcsikémék nem tudják tovább vállalni Csöpkét....Megint jött a kérdés mi legyen szegény kutyusommal, ki tudja elvállalni.... A szomorú események otthon, rányomták a kommunikációra is a hangulatott....
Sok álmatlan éjszaka és sirás után....Megfogalmazodott bennem és Péterben, hogy megpróbáljuk kihozni ide. Még mindig nagyon félek az úttol, mi történhet Csöpkével, de most anyagilag van rá lehetőségünk. Hiányzik nekünk, és talán még a "nyugdijas" éveit a kutyusomnak, meg tudom szinesiteni, ezen a csodás világon....
Az nyugtat, hogy milyen jó lesz vele együtt sétálni, mennyi szeretetet fog adni nekem, és milyen jó lesz arra hazaérni, hogy valaki csóválja a farkát nekem, hogy "hello gazdi, alig vártam, hogy hazagyere".....
Persze ennek a döntésnek kemény következményei lesznek, és komoly procedúra áll előttünk....Nagyon szigorú szabályok jellemzik Új-Zélandot, állatbehozatal szempontjából, sok mindennek meg kell felelni, sok vizsgálatott, vérvételt kell elintézni otthon, kérvényezni kell a kutyus behozatalát, karantén van itt az országban, és ténylegesen ott van a hosszú út.....
Félek, de bizakodom is....És álmodozom, milyen lesz ha újra együtt leszünk....Együtt, most már remélem örökre....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése