Családos élet

Amikor Lili 17 hónapos volt, akkor úgy döntöttem hogy végleg elhagyjuk a szoptatást. Persze ez nem egyik napról a másikra meghozott döntés volt, hanem hónapokkal azelőtt elkezdett dolog, hogy fokozatosan, szépen lassan leszoktassam a ciciről. Ennek egyszerű oka volt, szerettük volna Lilinek testvért, de előtte szerettem volna átaludni pár éjszakát, meg szerettem volna ha szervezettem töltekezik vitaminokkal, folsavval.

Aztán jöttek a várakozással teli hónapok amikor csaknem jött az a  tesó, és amikor már kezdtem elengedni a dolgot, szinte ugyanabban a hónapban, mint Lili megfogant Barnus is.

Első számú megállapításom hogy két gyerekesnek egy részről könnyebb lenni, más részről olyan akadályok elé állít az élet amit nem is gondoltunk.

Annak nagyon örültem, hogy Lilivel ilyen sok időt tudtunk együtt tölteni. Családi döntés volt Péterrel, hogy nem megyek vissza dolgozni, hanem itthon maradok Lilivel, hogy együtt töltsük az első éveket. Azt kell mondjam hogy szuper döntés volt, kialakítottunk egy jó rutint, szuper dolgokat csináltunk együtt. Sok időm jutott rá, és mellette sikerült pihenni is.

Ha két gyerekes anya leszel, az első számú nehézség, hogy az a tétel miszerint a gyerek alszik, akkor te is pihenj, megdől, hiszen már ketten vannak, és persze az első hónapokban különböző időpontokban aludtak. De sebaj, a kávé mennyiségem növelése segített, segít túlélni a napokat. Az biztos ha bevásárló listát írunk az első dolog amit felírunk az a tej és a kávé :)

Lili persze mostanra elhagyta a nappali alvásokat, vannak kivételek, ha minden jól jön össze, akkor sikerül kicsit együtt szúsziznunk délután.

A másik nehézség a testvérféltékenység. Lilivel sokat beszélgettünk a tesó érkezéséről, és mivel a családunk Magyarországon lakik, így Lili mindig mindenhova jött velünk, elkísért a védő nénihez, a vérvételre, így elsőkézből értesült hogy mi is történik odabent a pocakban. Mellette sok mesét olvastunk, mi is történik ha tesója lesz valakinek.

De azt hiszem nagy meglepi volt neki, amikor kiderült a tesó érkezésével, hogy nemcsak a mi életünk, a családunk élete, de az ő kis élete is változik. Igyekeztünk hogy a rutinjában ne történjen változás, ugyanúgy felváltva altattuk este, meg fürdettük Péterrel, mint eddig. A nehézség ami egy tesó jelentett, hogy várnia kellett sokat, türelmesebbnek kellett lennie. És hát most már osztozkodni is kell. 

Most hogy már Barnus is ahogy Péterrel mondjuk "trükköket is tud", egyre könnyebb. Meg az is sokat segített, hogy ő is részt vett mindenben, amikor pl: szoptattam, akkor se vonultunk el, hanem meséltünk, beszélgettünk, ő is mellénk bújt.

Az egyik leghihetetlenebb dolog ha gyarapszik a család, hogy mennyire felgyorsul az idő. Mára egy 4 éves nagylány anyukája vagyok, aki óvis nagylány, és Barnus is elmúlt egy éves.

És a mi kapcsolatunkban milyen változást hozott a két gyermek? Hát kevesebbet alszunk együtt, néha olyan az éjszakáink, mintha népvándorlás  lenne, senki se ott alszik, ahol lefeküdt, Több kávét iszunk, és hétvégén mindketten felváltva alszunk.

Hiányoznak a kettesben eltöltött idők, a régi nagy beszélgetések. Helyette gyors összebújások vannak, együtt filmes nézések, társas, barátok.

De egy biztos nagyon hálás vagyok, hogy anya lehettek, és ezt a káoszt, a sok lelkiismeretfurdalást, a fáradtságot nem cserélném el semmire.



Csöpi- Búcsú





Hiányzol... 16 évig voltál velem. Barátom, hű társam, első gyerek voltál, életem eddigi legfontosabb eseményein részt vettél. Amerre az élet sodort mindig jöttél velem. És most hogy pár napja nem vagy velem, hiányod elmondhatatlan.


Csöndes a lakás, minden percben azt várom, mikor jössz reggel utánam, bennem van, hogy idő van, menni kell sétálni,figyelem hol fekszel, nehogy neked menjünk. Ha elmegyek, vagy megérkezem még mindig köszönök neked “szia Csöpi megjöttünk, gyere pisilj egyet kint”-de már nem jössz.


A táljaidat és ágyadat még nem tudtam elrakni, még kint hagyom kicsit....


Tudtam, hogy eljön az a nap mikor el kell búcsúznunk, tudtam, eljön az a pillanat, mikor el kell engedjelek. De azt nem gondoltam, hogy ez ilyen hirtelen jön. Akár hányszor azt hittem, hogy búcsúznunk kell, te mindig rácáfoltál, pár nap rosszullét után, mint aki újjászületett élt tovább. Mindig is mondtam, olyan voltál mint egy főnix madár...

Drága kiskutyám, köszönöm, hogy velem voltál, köszönöm azt a sok jót amit kaptam, köszönöm hogy ilyen sokáig velem voltál...






Szerető gazdid: Klári

"A sötétség után, a fény utat talál..."

2019.03.15....Péntek....Egy átlagos nap, reggel az emberek felkeltek, elmentek dolgozni, a gyerekek elmentek iskolába, óvodába, imádkozni, és este nem térhettek haza...

Egy nap, ami emlékeztet minket a gonoszra, a sötétségre, amit egyes emberek hordoznak, éreznek mások iránt, azért mert más a bőrszínűk, vagy más vallást gyakorolnak.

Christchurchben megtörtént az amit soha nem gondoltam volna, hogy itt megtörténik... Emberek, gyerekek haltak meg....úgy hogy a legártatlanabb dolgot tették, imádkoztak, magukba néztek....

Egy pillanatra a sötétség uralkodott, de a sötétség után a fény utat talál.

A mély döbbenetet, szomorúságot, gyászt, felváltotta a még erősebb szeretet, összefogás, és egy kimondott üzenet: "nem engedünk a gyűlöletnek, a szeretett erősebb, az egymás tisztelete erősebb, sokfélék vagyunk, mégis egyek, együtt lélegzünk, együtt tesszük amit tenni kell....."





Art by Yeo Cartoons