Hiányzol... 16 évig voltál velem. Barátom, hű társam, első gyerek voltál, életem eddigi legfontosabb eseményein részt vettél. Amerre az élet sodort mindig jöttél velem. És most hogy pár napja nem vagy velem, hiányod elmondhatatlan.
Csöndes a lakás, minden percben azt várom, mikor jössz reggel utánam, bennem van, hogy idő van, menni kell sétálni,figyelem hol fekszel, nehogy neked menjünk. Ha elmegyek, vagy megérkezem még mindig köszönök neked “szia Csöpi megjöttünk, gyere pisilj egyet kint”-de már nem jössz.
A táljaidat és ágyadat még nem tudtam elrakni, még kint hagyom kicsit....
Tudtam, hogy eljön az a nap mikor el kell búcsúznunk, tudtam, eljön az a pillanat, mikor el kell engedjelek. De azt nem gondoltam, hogy ez ilyen hirtelen jön. Akár hányszor azt hittem, hogy búcsúznunk kell, te mindig rácáfoltál, pár nap rosszullét után, mint aki újjászületett élt tovább. Mindig is mondtam, olyan voltál mint egy főnix madár...
Drága kiskutyám, köszönöm, hogy velem voltál, köszönöm azt a sok jót amit kaptam, köszönöm hogy ilyen sokáig velem voltál...
Szerető gazdid: Klári
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése