Orvosok, Vizsgálatok

Lassan 2 hónapja hogy itt vagyunk, úgyhogy lassan de biztosan elkezdjük a papirjaim összegyűjtését, hogy leadhassuk a Bevándorlási Hivatalba, hogy megkapjam a munkához a vizumomat. Kiváncsi leszek mennyi ideig fogják elbirálni, Péteremnek hamar megvolt, hiszen agreditált munkavállalóval volt szerződése, meg a papirjai is rendben voltak, hála Hajnalkának a bevándorlási ügynökünknek, aki segédkezett.

Nagyon érdekes tény számomra, hogy még Pétert a vizuma a munkáltatójához köti, én ha minden igaz, szabad munkavállalási vizumot kapok, ami azt is jelenti, hogy vállalkozást is nyithatok. Persze ilyen terveim nincsenek egyenlőre. Örülök ha majd munkát találok, hiszen ebből a helyzetből Péterem óriási előnnyel rendelkezik, egyrészt hiányszakmában, informatikai területen dolgozik, másrészt, irigylem az angol tudásáért, amit évek alatt szerzett meg, kemény munkával. Szóval előttem egyrészt a példa, hogy igenis meg lehet tanulni angolul. Remélem az előnyömre válik, hogy angol nyelvterületen vagyok, vagyis angol nélkül nem megyek messzire:)

Szóval én is elkezdtem az útamat az alagútban, hogy majd meglássam a fényt a végén.
Péterem kért nekem időpontot Dr Gyenge Jánoshoz:), vagyis Dr. John Gyengéhez. Péntek délutánra kaptam. John sajnos már nem beszéli a magyar nyelvet, még a szülei mentek ki '56-os forradalom idején Új-Zélandra. Ő már itt született, másod generációs magyar. Hihetetlen kedves ember ő is meg a kollégái is. Az asszisztens nénije emlékezett ránk még múltkorról. A kötelező bejelentkező papirok kitöltése után, bementem a doktor úrhoz,kórtörténetem megbeszélésére, meg megnézte a szemem, a torkom,a  vérnyomásom, volt súly mérés....stb. Péteremet is kértem hogy jöjjön velem, mert mindenhol elmondom ahol társaságban vagyunk, persze angolul, hogy ne haragudjanak ha magyarul szólalunk meg egymás között. Mivel én nem értek meg mindent, Péterem segisége kell....Én vagyok az ő managerre, ő meg az én tolmácsom:) Jó kis munkamegosztás, családon belül:)

A doktor úr szerencsére minden rendben talált, és a vizelet vizsgálatomon is minden rendben volt. Úgyhogy megnyugodva sétáltunk ki  a rendelőből. Péterem visszament dolgozni, én meg mentem a csajos-csacsogós napomra.

Hétfőn, tegnap voltam röntgenen voltunk, szerencsére ott is minden  rendben volt.

Péterem oda is elkisért, majd vettünk ebédet. Tegnap Koreai kajcsit probáltunk ki, menüt kértünk elvitelre. Azt kell mondjam nagyon finom volt. Sajna arra nem volt időnk, hogy együtt fogyasszuk el az ebédet, Péternek vissza kellett mennie dolgozni.
Én salátát ettem, rizzsel,és hurkapálcikán megsütött csirke falatokkal. A csirkefalatok különböző fűszerekkel voltak pácolva. Mindezt leöntve mogyorós szósszal. Kellemes meglepetés volt nekem, fini, fűszeres, nyam nyam....:)
Péterem disznó húsit evett úgyanigy, csak tésztába csavarva kapta a salátát....Neki annyira nem jött be a szósz mint nekem, sokkalta a mogyorót:)

Ma reggel meg, vérvételen voltam, Péteremnek nyolcra kellett mennie dolgozni, a recepciós nénivel való beszélgetésünk után, neki mennie kellett.
Megint rám tört a jól ismert félelem, olyan ez a  félelem, mikor kisgyerekként félsz, hogy elveszel a  tömegben...
Szóval egyedül maradtam, de nagyon kedves volt velem mindenki, szerencsére mindent megértettem. És az is kiderült, igen piros még mindig a vérem, nem zöld, nem kék, úgyhogy szerencsére nem vagyok idegen:) Egy kicsit nevettünk is ezen, miközben vért vettek tőlem.
Majd buszra szálltam, szerencsére az 5-ös busz jött, ami a házunknál rak le, úgyhogy nem kellett a lenti megállóból dombot megmászni. Alig voltak a buszon, a buszsofőr bácsi meg is kérdezte új vagyok-e. Mert még nem láttot a buszon, mondtam neki ha bemegyek a városba akkor gyalog megyek, de most vérvizsgálaton voltam, úgyhogy inkább buszoztam. Vérvételek után egy kicsit szédelgek, ezért most nem vállaltam be a sétát.

Egy szó mint száz, az orvosi vizsgálatokat kipipálhattom, majd csak az eredményekért, meg a  kitöltött papirokért kell elmenni... Szóval jöhet a többi dolog....