Elmúlt napok....

Sok  mindenről szeretnék beszélni, vagyis írni. Érdekes ez a blog írás, amikor elkezdtem napló formájában vezetni mi is történik velünk, akkor valahogy könnyebben ment, mint most. Egy kicsit megtorpantam, pedig ugyanazt csinálom mint eddig, de valahogy maga a Blog írás sokkal felőségteljesebb dolog. Mert maga a tudat, hogy itt többen belenézhetnek, egyrész hihetetlen jó dolog, másrészt, félelmetes, hogy kiadod magad, kiadod az érzéseidet.Velünk együtt élhettek át dolgokat....És óhatatlanul felmerül ilyenkor, vajon másoknak tetszik amit csinálok, vajon másoknak segitek ezekkel a gondolatokkal, vajon nem ijesztem e meg a családomat, a barátaimat, az érzéseimmel?
Azt hiszem ezek egyenlőre költői kérdésként lógnak a levegőben, addig is igyekszem leirni hogy vagyunk, mi történik, mit gondolunk, mit gondolok....Bár néha örülnék, a Péterem is irna ide, hogy nemcsak az én szemszögemből lehessen olvasni....,de remélem ami késik , az nem múlik:)

Mozgalmas hétévégén vagyunk túl, ezt nemcsak az izomlázam miatt érzem, hanem a sok kép miatt ami készült.
Szombaton megmásztuk újra a Mount Viktóriát, mert jogosan jöttek otthonról a kritikák, hogy rendben van, hogy elsőre is megmásztuk, de hol vannak a képek róla, meg a tájról, meg úgy egyébként is:)

Még mindig rá tudunk csodálkozni, milyen gyönyörű erre a táj, hogy milyen sok féle zöld szint láttunk....Tavasz van és most kezdenek nyilni a virágok, különböző szinben pompáznak, a a hömérséklet egyre melegebb,csicseregnek a madarak. Úgyhogy jelentem tényegesen olyan mintha tavaszodna.

A túra maga most jobban ment mint először, valahogy könnyebben másztam fel, és a látvány ami elénk tárult mikor felértünk, még mindig pazar.Végre a nap is kisütött, szóval minden adott volt a jó képekhez. A kilátó alatt van egy ágyú, amire peresze Klárinak fel kellett másznia. Ki nem hagytam volna.Alig vártam, hogy a gyerekek leszálljanak róla, és én mint "nagy gyerek" kipróbáljam:)Kényelmes volt:)

A kilátóba sokan feljönnek, turisták, helybeliek....Persze nem csodálom, olyan mint a nyugalom szigete, csodás táj terül eléd, láttod az óceánt, láttod a repülőteret, ahogy fel és le szállnak a gépek...És láttod magát egész Wellingtont...Ezt a csodás kavalkádú várost, ahol ennyi náció gyűjtőhelye. Ahol az emberek nyugodtabban élnek egymás mellett, ahol egymásra mosolyognak az emberek, ahol köszönnek egymásnak....
Egy csoda, amit nem lehet igazándiból lefesteni....

Visszafele nem a megszokott útvonalon jöttünk vissza, sétáltunk még az a parkban és a hegyet megkerülve értünk haza.
Jó kis séta volt...Kézenfogva egy nagyot beszélgettünk közben.Olyan érdekes számomra, hogy eddig is iszonyat közel álltunk egymáshoz, eddig is jókat tudtunk beszélgetni, de most mégjobbakat....
Nincs az a rohanás mint otthon, sokkal több időnk van egymásra, sokkal több időnk van együtt megélni dolgokat...:) És ez nagyon jó érzés:)


Vasárnap reggel csörgött Péterem telefonja, "szomszédasszony" hivott minket, hogy mennek a várostól pár kilométerre, az óceánpartra, és lenne e kedvünk velük taratni. Iszonyat örültünk neki, meg is beszéltük a randinkat, hol fogunk találkozni...

"Szomszédasszonyal" itt ismerkedtünk meg már kint, Péterem cikke után keresett meg minket...

Szóval elindultunk a tengerpartra. Férjével most ismerkedtünk meg...Édes egy pár, ők ketten:)
Olyan helyre mentünk ami kedvelt a városiak körében, sokan járnak ki kiengedni a gőzt, sétálni egyet, vagy biciglizni, vagy kagylót szedni....
Ne úgy képzeljétek el ezt a partot, mint egy homokos tengerpart, inkább úgy hogy kavicsos, kőves part, háttérben ott magasodtak a hegyek, dombok. Ezeken a dombokon élnek vad kecskék, amiket láttunk is...Még kis kecskét is...Édesek nagyon, és hihetetlen, hogy ezen a  meredek falon, hogy tudnak mászkálni.Ilyet azelőtt csak a tévében láttam, természetfilmben, élőben még soha.

Az óceán csodás zöldes szinben pompázott, ha felhős az ég, akkor sötétkéknek hat a viz szine, de ilyenkor mikor süt  a nap, zöldes árnyalatúvá változik.

"Szomszédasszony" Kérdezte bekentük e magunkat, mert itt nagyon erős az UV sugárzás, és könnyen le tud égni az ember. Nemmel feleltünk, igazán nem is gondoltuk volna, hogy bajunk lehet, de tapasztalatnak jó volt. Mert ha legközelebb megyünk akkor már bekenjünk magunkat:)Nap végére kipirosodtunk:)Péterem egy kicsit meg is éget, nem nagyon, de azért vigyáznunk kell legközelebb...

Nagyon jól éreztük magunkat, és köszönjük ezt a csodás napot.
Összegezve: csodás nap, jó társaág, kellemes beszélgetés, és rengeteg kagylóval, csigával, kővel lettünk gazdagabbak:)