Család

Mióta elváltak a szüleink, mind mind a családból szanaszét kerültünk, különböző városokba Magyarországon. Amikor otthon voltam teljesen természetes volt ki hol van, ki mit csinál. Ritkán találkoztunk, hiszen annyi fele  voltunk, annyi félét csináltunk. Mégis megnyugtató volt a gondolat, hogy tudtam, ott vannak  a közelemben,és ha személyesen nem is  annyit, de telefonon tartottuk a kapcsolatot. Most hogy ilyen messze kerültem, még fontosabbak lett a családom, egy-egy beszélgetés velük. Ezek azok a kincsek amiből az ember erőt tud meriteni, És ilyenkor jön rá arra az ember, mennyire keveset találkoztunk, mennyire keveset beszélgettünk mig otthon voltam.
Névnapok vannak a családomban, hugikámnak, apukámnak és az öcsémnek a névnapja.
És ez az első év amikor kimaradok ezekből az ünnepekből. Hiszen most is beszélünk, de kevesebbet, kimaradok már az otthoni dolgokből. Hiányoznak is....Igen-igen még ahogy anyukám mondaná, a vitáink is hiányoznak. Hiszen akkor tudtam róluk mindent.....Hiányzik a családom, a kutyusom....És bele se merek gondolni, milyen érzéseim lesznek majd ha itt lesz a Karácsony....