Önkéntes munka-Volunteer Worker

Már többször irtam, többször beszéltem, maga az angol nyelv tanulásáról. Hol is állok, mi is történik velem. Hogyan alakulnak a dolgok. És azt is irtam hogy a 3. lpcsőfok az az lesz, ha sikerül önkéntes munkát elkezdenem.

Az egy hónapos intenziv angol tanfolyam nagyon sokat segitett nekem. Egyrészt elkezdtem ténylegesen használni az angol nyelvet, másrészt olyan emberekkel találkoztam, akik úgyancsak nem tudtak tökéletesen angolul, vagy csak most kezdték el tanulni, hogy ide érkeztek. Ez egyfajta önbizalmat ad, mármint nem félsz hibázni, sokkal jobban meg tudjátok magatokat értettni a másikkal, hiszen lassabban beszélgettünk, van időd gondolkozni, nem félsz megszólalni....


Szóval nagyon hiányzik az angolos társaim, lassan egy hónapja, hogy vége a tanfolyamnak....Persze találkozunk, de nem molyan sűrűn, mint eddig.

3.lépcsőfokon állva, már megint egy újabb kihivás várt, vagyis még vár, de már azért előrébb vagyok a célhoz. Szóval elhatároztam, hogy jelentkezek egy itteni céghez, akik önkéntes munkával foglalkoznak. Cégek akik beregisztrálnak hozzájuk, és emberek, akik beregisztrálnak hozzájuk, összehozzák őket.
Itt nagy hagyománya van az önkéntes munkának, úgy is fogalmazhattók kelő múlttal rendelkezik.

Az önéletrajzomat már megirtam, nem sokkal miután megérkeztünk, most egy kisérő levél következett. Amiben betekintést engedek, ki is az a Klári, mivel foglalkoztam, mit tanultam, hol voltam gyakorlaton. Péter nagyon sokat segitett, kijavitottuk a hibákat együtt, és kinyomtatott nekem egy-két példányt...

Mert arra gondoltam, hogy otthon soha nem dolgoztam Szociális Szférában, pedig nagyon is érdekelt, nem hiába tanultam. Itt meg sok ember keresnek erre a területre. Úgyhogy céltudatosan jelentkeztem, hogy majd be tudjam irni referenciaként az önkéntes helyemet.

Aki ismer tudja mennyire izgulos vagyok, talán túlságosan is. Úgyhogy eldöntöttem, hogy úgy megyek be személyesen az önkéntes közvetitő céghez, hogy egyszercsak felkelek, és bemegyek. Egy életem, egy halálom.Nem készülgettek, hanem cselekszem.

Nagyon édes volt a recepciós néni, leadtam a papirjaimat, és keresett nekem egy időpontot, egy interjúhoz. Ahol elbeszélgethetnek velem, megismerhetnek, elmondhattom ki vagyok, mit szeretnék csinálni, és hogy miért is jelentkeztem.

Péterem szülinapján kellett mennem az interjúra. Örültem az időpontnak, mert hát egy szülinapos nap, biztos szerencsét hoz majd nekem.

Jól sikerült az interjú. Találtunk is nekem 2 helyet. Sajna azzal nem foglalkozik a cég, hogy ők keressék meg a helyet, kell-e önkéntes nekik. Úgyhogy másnap irtam nekik. Van már telefonom, de még nem tudok igazán telefonálni, az e-mail formátum egyszerűbb nekem. És persze szegény telefonom el is romlott:(.

Sajnos még nem irtak vissza. Pedig az első opció nagyon tetszet nekem. Egy Közösségi házban kéne gyerekekre vigyázni iskola idő után. Szóval most várok, de közelebb vagyok a célhoz....