Még izlelgettem azt a mondatot, hogy utolsó angol óra.Még mindig hihetetlen, még mindig nem hiszem el, hogy tényleg ez lett volna. Amikor elkezdtem angolra járni, egy hónappal ezelőtt, kicsit félve,kicsit bizonytalanul mentem.Aztán ahogy teltek a napok, egyre jobban éreztem magam, egyre többet kezdtem el beszélni, egyre jobban megnyiltunk egymás előtt az osztálytársakkal. Azt mondhattom, barátságok alakultak ki.
A tanáraink egytől-egyig édesek voltak, biztattak minket, segitettek minket....Csupa jó élményem van erről a hónapról. Gyorsan eltelt, talán túl gyorsan....Végre olyan emberek között voltam, akik úgyancsak tanulták az angolt. Nem feszengtél , ha véletlenül, rosszul mondtál egy mondatot, ha nem jó igeidőt használtál.Hiszen ők is veled együtt botladoztak.....Ráadásul olyan érdekes, egyre jobban hatottunk egymásra, egymás kultúráját megismertük, teljesen természetessé vált, hogy spanyolul köszöntöttem a latin országból ékezőket, hogy megtanultam kinaiul, mi az igen, és hát persze spanyolul is bőszen mondtam, hogy sisisisisisisisisi:)
Szóval szuper csapattá alakultunk, és csak remélem hogy tartani fogjuk a kapcsolatot....hiszen együtt indultunk el egy úton....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése