Tehetlenség....

Ma voltam Angol tesztet irni...Reggel izgatottam keltem, hiszen újra aktualizálódót, hogy esetleg, megint elkezdek egy iskolát, megint új élményekkel gyarapodhattok, megint tanulhattok angolt. Ami ugye nem nagyon megy. Mindenki azt kérdezi otthon, hogy haladok angolal, tudok-e már beszélni. És azt kell mondjam rendkivül utálom ezt a  kérdést. Mert hát mihez képest tudok beszélni, vagy mihez képest tudok jobban.

Egyet tudok, az a baj, az otthoni angol tanitással, hogy a nyelvtant megtanitják, de maga szóban, nagy nulla vagy. Nem tudsz kommunikálni, kérdéseket feltenni, nem tanulsz meg bizonyos szituációkhoz, bizonyos segitő mondatokat.

A náthám mellett, ma a női dolgom is megjött , ami valljuk be dupla szar dolog. Vagyis nem elég hogy izgul az ember, egy ilyen megmérettetés előtt, de még a közérzete se a legjobb.

Szóval megérkezvén a tanfolyam helyszinére, elém toltak több oldalnyi feladatott. Az első 3 feladat hallás utáni megértést követően, be kellett számoznom  párbeszédeket, képek alapján. Aztán jött a szövegértéses rész ami újabb 3 feladatot jelentet. Majd az utolsó előtti feladat egy szöveget kellett irnom, mit tartok fontosnak a jelenben, mi volt fontos a múltban, és mit tartok fontosnak majd a jövőmben. Utolsó feladatkén egy - két szóbeli kérdésére kellett válaszolnom a Tanár úrnak, meséltem egy kicsit Magyarországról, hogy hogy kerültünk ide, és hogy mit tartok fontosnak a nyelvtanulásomban, mire kell több hangsúlyt fektetnem.

Az első részt egy kicsit elrontottam szerintem, a nagy izgalomban, de minden feladatot megcsináltam. A tanár kiküldött, hogy kijavitsa, és szól ha kész.

Elmondta, hogy az igeidőket nem jól képzem, és hihetetlen, milyen hosszú mondatokat képzek. Azt is elmondta, hogy nem kezdő tanfolyamot javasol nekem, hanem középhaladó (pre-intermediate) szintbe tudna elképzelni. Nagyon örültem, hogy ezt mondja, hiszen ha belegondolok, hogy csak egy hónapot voltam tanfolyamon, és tényleg azóta használom az angol nyelvet mióta itt vagyok. Szóval jól esett, lelkem mélyén erre vágytam, hogy ezt az eredményt hozzam.

Sajnos hiába tanultam otthon az angol nyelvet, mivel soha nem használtam, rengeteget felejtettem. És tényleg igaz lehet, hogy minél idősebb az ember annál nehezebb elkezdeni újra. Persze nem lehetetlen, csak az emberen múlik, és persze az is sokat segit, ha idegen nyelvű környezetben vagy.


Aztán jött a "hideg viz". Azt el kell mondjam, hogy iszonyat drágák erre a tanfolyamok, horribilis összegeket képesek elkérni. És eddig az győzött bennem, hogy igyekezzünk kifizetni az otthoni dolgainkat, aztán megyek el majd tanulni. Most Vali az egyik chillei lány találta ezt az iskolát, ahol egy kicsit olcsóbban vannak tanfolyamok. A papiron amit kaptam az iskola vezetőjétől heti leosztásban volt irva, a fizetési lehetőség. Miután végeztünk a tanárral, a tesztem kiértékelésén, a recepcióssal beszéltem meg a további részleteket.

Kérdeztem, hogy ha hétfőn kezdenék, akkor itt tudok-e fizetni, és hogy akkor hetente tudnék-e fizetni.  Péterrel azt beszéltük, hogy szerintük, ha egy hónapot megint intenziven járok valahova, akkor megint egy lépcsőt ugorhattok, és akkor már el tudnék menni dolgozni valahova. A teszt megbeszélésekor a tanár is kérdezte, mennyi időre gondoltam, hogy tanulnék, mondtam neki, hogy egy hónapot, és után szeretnék keresni munkát. Mondta, hogy szerinte egy hónap kevés lenne.

Sajnos azt mondták, hogy egy hónapot kikéne egyben fizetnem, ami sziven ütött egy kicsit, hiszen nem kevés pénzről van szó, meg ez a tény állás nem volt feltüntetve a papiron amit kaptam, és ezt a vezető se mondta el nekem.Majdnem sirva fakadtam, hogy végre meg van az elhatározás, be adtam a derekam, hogy jó fizessünk ki egy tanfolyamot, hiszen akár mennyire nem akartam ennyi összeget kiadni, egy biztos ha nem tanulok angolt, akkor nem is lesz munkám. És muszáj egy kicsit a büszkeségemből leadnom, ha egyről, a kettőre szeretnék jutni.

Mondtam, a hölgynek ha egyben kérik azt meg kell beszélnem a férjemmel, és hogy ez rengeteg pénz, gondoljon bele, csak Péterem dolgozik, az nem úgy megy, hogy hirtelen előrántunk egy ekkora összeget. Abban maradtunk, majd még jelentkezem ezen a héten......


Most csak azt tudom, hogy megint bőgtem egy nagyot, és megint sötéten látom a  jövőmet, hogy és mint lesz....És lehet, hogy ez panaszkodásnak hangzik, pedig nem.....Egyszerűen a szomorúság, és a tehetetlenség beszél belőlem.....