Hettiere emlékezve...:(

Ma emlékeztetett az élet arra, hogy halandóak vagyunk. Ma itt hagyott minket Hettie. Váratlanul ért. Pénteken még láttam, mosolygott. Még megöleltem, adtam egy puszit neki, mert szülinapja volt. Másnap mentem dolgozni, és már azt hallottam, hogy baleset érte. Elesett, mikor kint volt a családjával ünnepelni. Kórházba került. Ma tettem a  dolgom, épp végeztem az egyik idős gondozásával, amikor jött Maria, a munkatársam. Hogy most jött a telefon, hogy Hettie elhunyt. Nem jutottam szóhoz,elsőre fel sem fogja a szavak súlyát az ember. Nem érti hogy történhetett. Hiszen jól volt, néha nem tudtam elég korán menni ahoz, hogy segíteni tudjak Hettienek az öltözködésben, már a foteljében várt, és mosolygót, hogy  "kész vagyok". Nem hallott jól, ilyenkor mindig mondtam, a rúzs még kimaradt.

Hihetetlen, hogy történhet, hogy valaki elesik, és pár napra rá nincs köztünk.

Nehezen tudtam tovább koncentrálni a napra. Egy csomó kérdés, gondolat kavargott bennem....

Hiányozni fog.....Hiányozni fog a mosolya, a jókedve, a viccei.....