Pénteki szabadnap...

Ma szabadnapom volt, és csodás napra ébredtünk. A napocska csodásan sütött ma, a szél éppen csak fújdogált, egy-két felhő volt az égen.

Nagyon jól eset, hogy reggel egy kicsit tovább aludhattam. Ma is bementem munkahelyre, de segíteni Cathynek, mert elmentünk egy kicsit kirándulni ma. Minden csütörtökön, vagy pénteken elmennek reggeli teázás után a szabadba valahová, ha jó idő van.

Megbeszéltem Cathyvel és Sueval, ha szabadnapos vagyok, akkor továbbra is csatlakozom és önkénteskedem. Szeretem volna megtartani az önkéntes napjaimat, mert fontos nekem, igy egy kicsit más minőségben tudok  jelen lenni. Több idő van a beszélgetésekre, a nevetésre....


Reggel mire odaértem a 2 taxis bácsi már ott volt. Vidám emberkék, mindig mosolyognak, nagyon bírom őket.

Nem is tudtam ma hova megyünk, és nem kérdeztem, gondoltam majd meglepi lesz:) Ma a Botanikus kertbe mentünk. Van egy nagyon szép rózsaparkja. És a rózsapark mellett van egy üvegház, telis-tele csodásnál-csodásabb virágokkal, páfrányokkal, egy kis tavacskával, amiben tavi rózsák, és aranyhalak vannak. Maga a nyugalom és a szépség "szigete". Csodás színek, párás levegő, fantasztikus élmény. Látnotok kellett volna az idősek arcát, mind-mind mosolygott, mutogattak, hogy ezt nézd, meg azt nézd. Ennek milyen szép színe van, annak milyen szép színe van. Öröm volt őket nézni:)

Visszatérve, segítettem levetkőzni, előkészülni az ebédre. Mosolyogva indultam haza, jól eset ez a kis kirándulás. Miután hazaértem lefeküdtem egy nagyot aludni, mert holnap folytatom a munkás napokat:)


Mióta itt vagyunk sajnos nem jutottunk el Péterrel a Botanikus kertbe, mindig csak tervezgettük. De megfogadtam, hogy eljövünk, és fotózunk majd egy csomót....Van még egy-két hely ahová szeretném ha elmennék, és fotóznánk. Szeretném ha majd hazamegyünk tudjunk erről a csodás helyről, erről a szép országról mutogatni képeket. Már el is kezdtem rendezgetni, és albumokba rakni az eddig elkészülteket.

És ha már a hazautazásról beszélek, megkezdődött a visszaszámlálás, 8 hét és megyünk haza. 8 hét és végre megszeretgethetjük mindazokat akik nagyon hiányoztak, végre személyesen beszélgethettünk nagyokat.....:)
Végre.....:)