Mióta hazajöttünk egy kicsit mondhatni rohanos lett az élet. Újra visszakerültünk a napi rutinokba, főleg mondhattom én. A munka mellett nemigen volt időnk pihenni. Nekem pár napra meg is adta magát a szervezetem, és levert egy kisebb nátha. Annyira, hogy amikor egy napra szerettem volna kérni szabadnapot, hogy kikúráljam magam, addig a főnökasszonyom eltiltott 2 napra, hogy nem léphettem át az otthon küszöbét...
Hétvégén szerveztünk egy kisebb BBQ partyt. Péter meghivta a kollegáit, hogy egy kis lazulás és pihenés mellett az otthoni házipálinkát megismertessük velük, személyreszabott pálinkás poharakból:)
Sajnos arról a jelenetről lemaradtam amikor megkóstolták. Elmondásuk szerint, nagyon ütős, erős ittal, amolyan a "szavak benned maradnak", mert nem tudsz hirtelen beszélni:)
Amikor felfelé jöttem a dombon, olyan csönd volt, mintha nem is lenne semmi party. Mikor beléptem az ajtón, az a látvány fogadott, hogy mindenki a nappaliban az asztal mellett ül, mint egy jó lakott óvodás, és beszélgetnek:)
Én amikor beléptem csak arra volt erőm, hogy köszönjek és kérjek egy sört, és egy kis ennivalót. Azonmond izibe:)
Miután ebbéli vágyaimat kielégitettem, már sokkal kompabilisebb voltam társadalmi beszélgetésre:) Persze a saját kezdő angolom segitségével:)
Ja és egy fontos hir. Vettünk egy autót. Péter már régóta szemezgetett vele. Nem hiszitek el, de egy Honda lett. De nem ám az pasi vagyok, kell egy vagány csajózós autó. Hanem az igazi családi autót képzeljetek el. Amolyan 7 személyes hatalmas autót. Amolyan családi autót:)
Brünhildának neveztük el a drágát, még fotó nincs róla. De ami késik, nem múlik:) Potolom:)
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése