Hello Március....tervek, hírek....

Rohan az idő...Megkezdtük március havát. A tavalyi évtől úgy búcsúztam, hogy de jó, hogy vége. A 2014-es évet úgy fogadtam, hála az égnek, hogy itt vagy. Igazán fogadalmakat nem tettem, csak elbeszélgettem magammal,  hogy mit is szeretnék ettől az évtől. Egyik ilyen dolog volt, hogy elkezdjek mozogni. Ebben egyrészt nagy segítségemre van, a kiskutyám. Hiszen napi 3x megyünk sétálni. Egyes sétáink olyan 20 percig tartanak, attól függően Csöpke mennyire gyors, játszunk-e közben, vagy van-e kedve egyáltalán jönni a szokásos körünkre. És még ezen felül próbálok naponta erősíteni is. Már ha ezt nem lustálkodom el. Mert Péter előtt pl. nem szoktam edzeni.... Így a hétvégék kiesnek.

Másik nagy vágyam-álmom erre az évre, hogy letegyem az IELTS (International English Language Testing System) nyelvvizsgát. Ezt a fajta nyelvvizsgát angolszász országokban használják leginkább.

Ez ügyben annyit kezdtem el. Hogy Anikó barátnőm, ajánlotta, az ő tanárát. Múlt héten voltam nála. Beszélgettünk egy kicsit. Március 18-án kezdünk együtt dolgozni az angolomon. Mert habár ebben a hónapban ünnepeljük, hogy 2,5 éve itt vagyunk, annak ellenére, sokat kell még tanulnom angolul. Sokan otthon azt hiszik, hogy már perfektül beszélek. Hát jelentem, ez nem így van. Megszólalok, de vannak hibáim. És még rettenetesen függők ez miatt Pétertől. Ha hivatalos dolgokat kell intézni, vagy telefonon egyeztetni. Neki kell segítenie. Nem megy még egyedül.

Szóval van mit tennem, tanulnom, remélem így, hogy magán tanárhoz fogok járni, csak velem fog foglalkozni, nincsenek mellettem tanuló társak,szóval remélem fejlődni fogok, sikerül felkészíteni a nyelvvizsgára.

Olyan jó érzés lenne, ha idén befejeznénk a diákhitel fizetését, és egyben ha megvan a nyelvvizsgám, akkor meglehetne az otthoni diplomám. Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel a diploma. Sokan nem hitték, hogy nem  tudok végezni egy főiskolát, de megvan a diploma munkám, és az államvizsgám. És azt mondtam eddig, hogy elég ez nekem. És igaz is egy részről, másrészről, meg olyan jó lenne a kezemben tartani a diplomát. A főiskolai éveim, az egyik legjobb évek az életemben. Nagyon jó osztályunk volt, és hát a tanáraink is fantasztikusak voltak. Habár levelező tagozatra jártam, mégis az osztály társakkal nagyon közel kerültünk egymáshoz. Hiányoznak.....




Jó híreim is vannak. Péternek megjött az eredménye. Szerencsére nem szamár köhögése van. Úgyhogy mondtam is neki, hogy most már papírja is van, hogy nem "halálos beteg". Már kezdte mondogatni, hogy ha az van, akkor karanténban leszünk, amíg szedjük az antibiotikumot, meg akkor én is elkapom, meg az ügyeletes telefonját majd nekem kell hétfőn átadni a kollegájának, mert ő csak itthonról fog dolgozni. De hála az égnek,ő maga személyesen átadta a telefont, hiszen jól van. Legalábbis jobban van, már egyre kevesebbet köhög. Mondtam egyenlőre még ne használja a biciklit, nehogy visszaessen.

Másik jó hír, hogy megvan a műtétem dátuma. Végre, végre.....A dátum pedig Április 23-a. Komolyan mondom ennyit várni, ahhoz képest, hogy magamat türelmetlen embernek tartom, hát, nem könnyű. De most már megvagyunk, látjuk a fényt az alagút végén.


A műtét maga nem a városi kórházban lesz, hanem egy másik kórházban, x km-re Wellingtontól. Aggódtam is, hogy az orvosom fog-e műteni. De megkaptuk a papírokat is, és az állt rajta, hogy a doki bácsi fog műteni.


Amikor legútobb találkoztam vele, mondtam neki, tessék belém nézni nyugodtan, és ha kell rakjon rendbe:)

Remélem utána több válaszunk lesz a problémánkra, hogy mi is a baj.

Mindenesetre nagy az öröm, maga a dátum miatt....


Mindenkinek csodás hetet kívánok:) Nagy pusszancs