http://divany.hu/ego/2014/12/08/megvan_meddig_erdemes_szivni_a_nyelvtanulassal/
Én még mindig meg vagyok illetődve, hogy angolul tanulok....Azt hittem a sulis évek után, hogy ha nem használom, akkor már nem is fogok tanulni....Erre, Péterrel kijöttünk ide a világ másik végére, ahol újra kezdtem elölről 10 év kihagyás után....
Mert éreztem, hogy ha nem tanulok, akkor nem nyílik meg számomra ez a világ, megrekedek, és nem fogok tudni ismerkedni, kommunikálni, jókat vitázni....
Sokan mondják, hogy "de jó neked, már biztos tökéletesen beszélsz".... Na ez nem így van...Számomra maga az angol tanulás egy soha végett nem érő dolog....Haladsz- haladsz, szinteket ugorsz meg, aztán egy idő után azt érzed megakadtál, hogy nehezebben megy egy -egy szint megugrása....Ilyenkor Péter szokta mondani, hogy ne aggódjak, haladok, csak most egy kicsit lassabb mértékben, meg az aki tanul, nem tud magának adni egy visszaigazolást, hogy, hogy áll....Mindig a körülötte levők mondják, jéééé sokkal jobban beszélsz, fejlődtél....
Lassan 6 hónapja hogy Christinámmal tanulok együtt. Christina egy fantasztikus nő, aki nem mellesleg 4 nyelven beszél....Irigylésre méltó...
Na szóval, 6 hónapja hogy intenzíven Christina "agyára" megyek :) Jó kis módszerei vannak, hogyan inspiráljon, jó kis feladatokat kapok tőle....Ő szoktatott rá az angol könyvek elolvasására, És ahogy egy-két könyvet elolvastam, úgy nőtt a siker élményem, hogy huhhh egy nekem is megy....Persze lassan haladtam, merthogy szótáraztam, meg a kifejezéseket, a nyelvtani szerkezeteket alá-alá húzogattam....
Christinám visszadta a hittem, hogy lehetséges tanulni és azt élvezni is...Hogy nem baj, ha hibázok, hiszen abból tanulni lehet....Sok pozitív visszacsatolást tesz nekem....Talán én mondhatni szigorúbb vagyok magammal, mint ő velem....Mindig mondja hogy nézd meg mennyi jó válaszod van, nekem meg mindig erre az a válaszom, de nézd meg mennyi hibám van :)....A pozitív megerősítésben hisz Christina, és ez jellemző az itteni oktatásra is....Hogy azt emelje ki ami a pozitív rész, és ne a negatívat....
Pár hete "őrültséget" követtem el, jelentkeztem az IELTS general nyelvvizsgára....Anikó barátnőmmel beszélgettem, mit és hogyan szeretnék a jövőben, és győzködött, ne várjak, menjek, mitől félek.... És ezek után jelentkeztem....A vizsga időpontja következő év februárjában lesz....
Mikor megkaptam a visszaigazolást a jelentkezésről, hihetetlen pánik lett úrrá rajtam, hogy én nem vagyok normális, de aztán a másik felem meg azon győzködött, hogy jól tettem, mert így kapok egy visszajelzést meddig jutottam eddig...És nem mellesleg ha sikerül a vizsga, megpróbálom elfogadtatni otthon, hátha megkapnám végre a diplomámat.....Jó lenne :) Na majd meglátjuk....Izgulás van ezerrel, de a tanár nénimmel már elkezdtük a felkészülést....Minden órámra kapok egy levél és egy esszé témát, amit ki kell dolgoznom....Vettem IELTS felkészitő könyveket Cd-vel. így az értelmező olvasást és a magnós részt is tudom gyakorolni....
A mai órám különleges óra volt...Ma a Nemzeti Múzeumba mentünk Christinámmal.....Szégyen, nem szégyen, én eddig nem voltam az épületben, pedig 3 éve itt lakunk....Mindig halogattam, hogy majd Péterrel....Igazán nem is tudom mire vártam....De ma megtört a jég, ma a tanárnénim volt az idegen vezetőm... Szuper egy hely....Maga a múzeum ingyen van, csak egy-két nagy kiállítás kerül pénzbe....Most például dinókról van kiállítás....
Megnéztük a Maori kiállítást...Betekintést nyertem a kultúrájukba, ki van állítva eredeti házuk, eszközeik, ruháik, templomuk, hajójuk.....Meglátogattuk a Cook féle kiállítást, ahol megnézhettük, hogyan is jutottak el idáig az angolok, kik jöttek ide, hogyan kezdték itt el az életüket....
Majd megnéztük a bevándorlókról, az ide menekülőkről egy kiállítást....Épp mesélte Christinám, mikor az ő szülei idejöttek, 6 hetet utaztak a hajón, míg ideértek....Egyéni sorsokat is bemutatott a kiállítás, ki-honnan és miért menekült el....Talán ez és a maori kiállítás volt a legnagyobb hatással rám....
Pár képet csináltam, igaz azokat még az előcsarnokban....Annyira elvarázsoltak a kiállítások, meg a beszélgetésünk, hogy el tettem a fényképezőgépet....Egy biztos, most már egyedül is vissza fogok menni, és lassabban megteszem a mai útvonalunkat.....És persze majd dokumentálom, megmutatom nektek.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése