Egy éve.....

Csöpikém egy éve érkezett Új-Zélandra....Hihetetlen hogy már egy éve itt van...Mintha tegnap éltem volna át, hogy felraktuk a repülőgépre, és elindítottuk őt ide, a világ másik végére....Emlékszem mikor elbúcsúztam tőle, ő is sírt és én is.....Folyamatosan figyeltük az interneten, merre van a repülőgépe, hol szállt le, hol szállt át, és mikor ékezett meg Aucklandbe....

Szerencsére a nagyobb ijedtségen kívül, nem lett semmi baja.....A karanténban kicsit többet kellett maradnia, mert meg kellett ismételni néhány vérvételt, aminek nem fogadták el az eredményét....

Nagy izgalommal mentünk érte....Mielőtt hazahoztuk, bevásároltunk neki....Vettünk neki egy tappancsos mintás ágyat, kis tálakat, puha takarót.....Az út hosszú volt és fárasztó, bár mikor megpillantottam a kiskutyám, arra gondoltam, érte a világ végére is elmennék....Jó kutyusom, első kutyám, akit imádok....Nagyon bújós, kedves kutyalány, aki mikor meglátott minket azt hitte álmodik....A kocsiba vidáman ugrott be, annak ellenére, hogy fél a  kocsiktól....

Egy éve hogy újra egyesült a mi kis családkánk, és habár nem volt könnyű ide kihozni....Mégis azt mondom, hogy megérte.....Mindennap egy ajándék amit együtt töltünk....Jókat sétálunk, együtt napozunk a napon, jön nekem segíteni amikor a kis szerelmemre vigyázok....

Igazi társ.....