Sokan kérdezgetik tőlünk meddig szeretnénk itt maradni, mikor megyünk vissza, vissza megyünk-e Magyarországra....Én mondtam Péternek hogy jöjjünk ki, de menjünk is vissza.... Ha nem is Magyarországra, de menjünk közelebb, ahonnan könnyebben haza mehettünk....
A családjaink otthon vannak, és észrevehető, hogy ezalatt a másfél év alatt amióta itt vagyunk,- merthogy Februárban jubiláltunk- hiába beszélünk egymással, azért jó pár dologból kimaradunk....Kimaradunk ünnepekből, szülinap-névnap ünneplésekből, kimaradunk a napi gondokból-örömökből.....
Másfél év....Maga az hihetetlen még mindig, hogy itt élünk, itt dolgozunk, de maga az idő gyorsasága is hihetetlen ahogy telik....
Sok minden történt velünk ez alatt az idő alatt....Azt hiszem aki velünk olvassa a blogot, az megtapasztalhatta....
Tegnap épp lefekvéskor kértem Pétert, hogy olyan régen irt ide bejegyzést. Irjon egy kis összegzést mit is gondol az itteni életünkről, az ő fejlődéséről, a munkájáról, hiszen most nála is változások áltak be. De mint férfi csak ennyit mondott, minden rendben, éljük az életünket igazán nem tud újat mesélni....Ezért most én mesélek milyen változáson mentem keresztül, mit gondolok, hogy érzek:
Szakmai életem:
8 hónappal miután kijöttünk lett munkám.... Elkezdtem önkénteskedni, és bizalmat kaptam, hogy képes vagyok elvégezni a munkám, mint gondozó....Minden nap nagy kihivás a nyelv szempontjából. Hiszen nagyon fontos hogy megértessem magam, mit is szeretnék, és fontos , hogy én is megértsem ők mit szeretnének....
Itt esélyem van egy esetleges karrierre....Mondhatnám több esélyem van mit otthon. Sajnos otthon volt olyan időszak, hogy nem volt munkám, munkanélküli voltam... Itt el se tudom képezlni, hogy esetleg ne legyen munkám.... Itt egy kicsit több esélyem van mint női munkaerő...Megbecsülnek, fejlődési lehetősegeim vannak. Vannak is terveim....de majd később mesélek róla, mikor aktuális lesz....
Nyelv-Angolom....:
Hát igen ami otthon nem sikerült, az most kezd beindulni....Erról is sokat kérdezgetnek otthon...."Hogy megy az angol nyelv? Biztos már tökéletesen beszélsz...." Hát jelentem ez nem igy van..... Tanulok folyamatosan, hiszen, azt gondolom, ha elmész egy másik országba és meg szeretnéd értetni magad, az a nyelven, a kommunikációs csatornákon lehetséges....
Tény, hogy most már nem jelent gondott, ha szerelő jön hozzánk, nem jelent gondot ha el kell mennem bevásárolni, postára, orvoshoz, fodrászhoz....De azért koránt sem beszélek jól, sem tökéletesen....Szavakkal kezdtem, és talán most kezdek el részt venni beszélgetésekben, véleményt mondok, érvelek....
Épp múltkor mondtam a fodrász nénimnek, hogy egyre jobba élvezzek beszélgetni, egyre természetesebben jönnek a nyelvemre az angol szavak...Persze hibákat ejtek, ezért is hangsúlyozom fontos az angol tanulás az életemben....kell, kötelező, és mindenképp folytattom tovább....
"Piszkos anyagiak"-pénz:
Kezdem megszokni, hogy mindig van a számlánkon pénz. Nem kell miatta aggódni. Ez egy nagyon fontos biztonság érzet számomra....Emlékszem mikor kijöttünk, volt 2 nagy táskánk, és 2 hálózsákunk....Valahogy igy kezdtünk a mi kis életünket itt....Mostanra nagyobb házba költöztünk, sikerült hazamennünk tavaly, lett egy kocsink, bútoraink, berendeztünk a konyhánkat....Szóval alakulunk....És hát amiért kijöttünk, igyekszünk tartani az ütemtervünket és félrerakni....
Mindig mondjuk, hogy amikor kijöttünk ide, nemcsak magunk miatt jöttünk, hanem hogy tudjuk segiteni a családjainkat is....
És még valami ha pénzről van szó, olyan dolgokat tudok megvenni magamnak, amit életemben nem tudtam elképzelni hogy valaha lehetséges lesz....Nagyszerű érzés...Ilyen álom volt, egy öltözködő szekrény, és most itt áll a nappalinkban, látható, tapintható:)
Péteremmel a kapcsolat:
Szokták mondani, hogy egy ilyen nagy változás a párkapcsolatokra nagy hatással van. Nálunk ez abban nyilvánul meg, hogy mégközelebb állunk egymáshoz. Szorosabb, mélyebb lett a kapcsolatunk. Azt szoktam mondani, ha lehet igy fogalmazni, minden nappal jobban szeretem.
És hogy hogyan tovább?.....Csináljuk tovább, amiért kijöttünk....És remélem sok minden történik majd még velünk....
