Hétvégén, életembe először, én voltam az aki az egyik új embert betanította a idősek otthona részen...Mióta itt vagyok a Vincentian Home-ban, legtöbbször lent az idősek otthona részen dolgozom.... És hogy-hogy a tanár szerepét kellett felvennem?
A másik kolleganőm, akivel lent dolgozunk, hosszú betegszabi után jött vissza, és neki kellett volna betanítania az új leányzót....De mondta és kérte, hogy ne kelljen, hiszen csak most jött vissza, neki is vissza kell szoknia.....( Engem is ő tanított be, hihetetlen jó gondozó, hihetetlen nagy tudással, és hatalmas szívvel....)
Így a főnővér engem kért meg....Nagyon meglepődtem, vissza is kérdeztem, hogy biztos így gondolja....De mondta, hogy megbízik bennem, tudja, hogyan dolgozom, és tudja hogy átadok minden információt....
Egy biztos nagyon nehéz nemcsak a munkádat végezni, de mellette a betanulót is bevonni, információkat átadni, bemutatni, időt beosztani....Egy szó mint száz, nem könnyű feladat.....
Ráadásul rájöttem, hogy milyen nehéz utasításokat adni.....Nem vagyok egy erős személyiség....Mondhatni azt hiszem én vagyok az, akit kenyérre lehet kenni....De valljuk be ahhoz hogy taníts egyrészt nagy önbizalomnak kell lennie, másrészt, jó vezetőnek kell lenned.....
Nagyon elfáradtam.....Mondjuk úgy nem kellett altató.....
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése