Mindenki mondta, hogy régen irtam a blogomba. Ennek egyetlen oka van, és az az őszinteség. Az ember, köztük én is, főleg most hogy, az érzelmi skálám (rossz érzések, jó érzések) minden szegletén átmegyek, nehezebben adja ki magát.
És ha az ember blogot ir, az egyfajta őszinte önkifejezés. Vagyis lecsupaszitom magam, minden réteget levetközve, kéne leirnom, hogy vagyok, hogy vagyunk, mit gondolok, mit gondolunk....Amit néha félek megmutatni....De igyekszem levetközni eme érzéseket, és irni, hogy is alakulunk....
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése