Megint elkérkezett az angol órán az előadásom ideje. Szerencsére itthon voltam, szabad napom volt, igy arra gondoltam, egy kisebb alvás után kigondolom a végleges verziót, miről is szeretnék beszélni.
Ez a 3. tanfolyamom itt , és 3. alkalommal is úgyanaz a tanár néni oktat. Szóval már ismeri mire is vagyok képes:)
Előző tanfolyamon az angol nyelvről beszéltem. Mikor kezdtem tanulni, Hol kezdtem tanulni, Milyen volt újra elkezdeni itt Kiwilanden, Milyen módszerekkel tudok tanulni, és hogy mit is gondolok erről az egészről....
Az eladás olyan jól sikerült, hogy az utána következő csoportos beszélgetésen is folytattuk a kis csoportommal. Megosztottuk egymás élményeit, tanácsokat kaptam, hogyan is lenne célszerű tanulnom.
A mostani prezentációmra több téma is eszembe jutott amiről szivesen beszélgetnék. Egyrészt gondolkodtam, a zenéről magáról. Rengeteg zenét hallgattok, és nem elég hogy hallgattom, kifejezetten keresem az újabb és a régebbi zenéket. Minden stilúst meghallgattok, amolyan mindenevő vagyok. A terv az lett volna, hogy a zene jótékony hatásairól is beszélek, ki-miért hallgat zenét, ki-milyen tipusó zenét hallgat, és hogy az én életemben miért is fontos maga a zene, a dallamok:) A végére pedig gondoltam, csinálok egy zenei válogatást, úgy, hogy az osztálytársaim ki melyik országból jött, választok egy hazája beli zenét, és azt csokorba kötve lejátszom, amolyan kedveskedő befejezéssel.
Aztán szoba jött a blog irás maga. Hiszen ez egy nagyon speciális fórum, amiben igyekszem a legőszintébben irni az érzéseimről, az érzéseinkről, és arról mi is történik velünk. Ez ténylegesen én vagyok, 100%-ig.
És be kell valljam nagyon szeretek irni, bár mostanában kevés időm van, egy kicsit besűrűsödtek munka szempontjából a napok.
És mivel ilyen sűrű napokat élek meg, ezért arra gondoltam, hogy a témám itt van az óróm előtt. Miért nem beszélek magáról a munkámról. Hiszen nagyon szeretem, igyekszem szivvel csinálni.
Szóval a témát megtaláltam, márcsak le kellett ülnöm egy kicsit összeszedni a gondolataimat, amik elkezdtek cikázni magáról a témáról.
Persze lassan megtanulhatnám, hogy hiába iróm le, és probálom felolvasni azt, hogy a nagy izgulásomban ne csapongjak, na ez soha nem jön be:)
Igen mindenki jól olvassa, habár imádom beszélgetni, és sokat szerepeltem, hacsak az iskolai felépéseket és maga az Aerobicot nézzem. Az évek alatt izgulóssabbá váltam. Mert ezeknek az előadásoknak mindig tétje van, és mert annyira szeretném, hogy jól sikerüljön, hogy csak na:)
Délután csináltam is egy nagy adag kávét, és kiültem a teraszunkra, nagyon szép időnk volt. Kint kezdtem el irnia gondolataimat, hogyan is kezdem még otthonról még nézelődni milyen szakmákban keresnek itt embereket. Hogy egy barátnőm ajánlásával, hogyan mentem el önkénteskedni, hogy hogyan kerültem az idősek otthonába, hogyan kezdtem el dolgozni mint gondozó, mit is csinál egy gondozó, hogyan néz ki, egy napom, milyen kihivásokkal találom magam szembe..... És a mondatok elkezdtek gyűlni....
Mint mondtam ez a felolvasásos dolog soha nem működik, igy a csak az első mondatig jutottam nagy izgalmamban, aztán felnéztem, és elkezdtem beszélni... A tanárnőm szemben meg jegyzetelt , kiváncsi vagyok majd a véleményére. Irásban mindenkinek elküldi, milyen hibáink voltak, mi tetszet neki, és hogyan tudnám majd legközelebb jobban csinálni, jól használom -e az igeidőket, jó szavakat használtam- e.....
Kiváncsi vagyok, mit mond. Mindenesetre jól eset ez a beszélgetés, és szerencsére túl vagyok rajta. Legközelebb már más következik:)
És ime a teraszon ülve a kezdetek:)
