Péter a "világomban"....

Milyen érdekes, hogy tudat alatt mennyire félünk bizonyos dolgoktól...Péterem hétvégén volt először bent az időseimnél...Mindig nagyon magabiztos, szeretem is hogy van egy kiállása.De érdekes volt látni, hogy nem tudja a helyzetet kezelni az időseimmel....

Persze férfi lévén, nem olyan közvetlen mint én.....Talán mint sokszor mondtam, az itteni életemben, nagyon sokat segít, hogy nyitott vagyok, barátságos....És ha ezt megérzik, akkor te is ezt kapod vissza....


Szóval, azt láttam, hogy az én magas, magabiztos férjem, elveszik az én világomban, és nem tudja a helyzetet kezelni..... Az egyik idősem jött kerekesszékben, de tudja magát hajtani....Miközben beszélgettem, Péter szólt, hogy lehet hogy kellene segítenem az idősemnek. Mondtam is neki, hogy nincs semmi baja az idősemnek, nem kell aggódnia. Tud egyedül is közlekedni.....

(Pedig én haza hozom a munkám idéző jelben( Péternek sokat mesélek róluk), hiszen nekem az időseim már a barátaim is...Sokat vagyunk együtt, megismerjük egymást, megismerem a családjaikat is.....Érdekes valakiknél kicsit talán család taggá is válok....Jó érzés.....)



Az egyik kolleganőm,nemrég jött vissza, mint férjezett asszony, és megmutatta az esküvői videóját....Mikor végeztem, kimentem Péterért, hogy  jöjjön be, ne kint üljön egyedül rám várva.....


Egy kicsit noszogatnom is kellett.....Bejött, és nem mert leülni....Kicsit úgy éreztem nem hagyhatom magára....Egy-két embernek bemutattam...Néztük egy kicsit a videót, és hazajöttünk....


Aztán elkezdtem ezen az élményen gondolkozni, hogy a legtöbb ember mennyire nem tud mit kezdeni ilyen szituációkkal, mikor nem tudja mit lehet mondani, hogyan kell viselkednie, mit tesz jól vagy rosszul.....Ilyen élményem volt mikor láttam, hogy pl: sérült emberekkel is hogyan viselkednek, hogyan beszélnek felnőtt emberek....


Azt gondolom, hogy sokat kell tanulnunk, azt gondolom, és érzem, vallom, hogy talán ezen a következő generációval, a gyerekekkel lehet változtatni....Természetessé, nyitottá válni...