Ketten maradtunk...

Ketten maradtunk újra...Fura is kimondani...Hiány érzetem van. Robi éppen hazafelé tart, lassan haza is ér. És hogy mi történt és miért ment haza. Nem az én tisztem elmesélni.

Inkább megmutatom. Robi keze nyomán:

http://idenekemujzelandot.blogspot.co.nz/search?updated-max=2013-10-20T11:24:00%2B13:00&max-results=30

Ez az év elég érdekes évnek mondható, mondhatom ezt nemcsak a magam nevében, de Péterében is, hogy alig várjuk hogy vége legyen és új évet kezdjünk.

Az elmúlt hetekben elég sok féle érzelmet éltünk meg. Sok mindenen el kell gondolkoznunk mi és hogyan lesz.

Talán elég ha elmesélem mennyi minden történt velünk egy hosszú hétvége alatt, milyen érzelmi és hangulati skálán mozogtunk....


A múlt hét arról szólt, hogyan megy Robi, miket kell még elintéznie, a biciklijét szétszereltetni-csomagoltatni, bepakolni, motort eladni.És a hétvégén elbúcsúzkodni, még egy utolsót kirándulni.....


Pénteken találkoztam Vale barátnőmmel. 6 hónapos várandós kismama. A találkozásunk oka pedig, hogy ezen a hétvégén mennek haza Argentinába. A tervük, hogy otthon családi körben szüljön, és majd jönnek vissza, hogy Pablo a férje befejezze a tanulmányait.

2 éve ismerem mióta szinte itt vagyunk. Támogattuk egymást, figyeltük, hogyan alakul egymás élete. Emlékszem mikor vele és a lányokkal egyre közelebb kerültünk. Az új élet kezdete hogyan kovácsol minket össze. Ma már csak Vale van itt Új-Zélandon, és most ő is menni készül, és nem is tudom igazán ez egy végleges búcsú volt, vagy tényleg visszajönnek-e.

Épp azt beszélgettük milyen érdekes a két évünk alatt hány barátnak, ismerősnek volt csak egy állomás Wellington, vagy maga Új-Zéland, és hogy mennyien eltűntek az életünkből, hányan hazamentek, vagy egy új országban, új városban folytatták az életüket.

Beszélgettünk a jövőnkről is. Meg is beszéltük, hogy öregszünk, mert mind a ketten úgy gondoljuk, többször nem szeretnénk újra kezdeni az életünket. Szeretnénk egy nyugodt életet, egy családi fészket. És hát jókat kacagtunk az angol nyelvünkön, hogyan alakul, milyen nehézségek, vagy éppen sikereket értünk el:)

Egész délután beszélgettünk, jókat nevetgéltünk, jó társasággal könnyen szárnyal az idő. Még a fiúk is időközben befutottak. Így volt lehetőségem Robinak bemutatni Valet:)


Szombaton volt egy party nálunk, ahol Péter és Robi kollégái jöttek. Modar a szíriai srác hozott fini marha húsit. Péterem marha pörköltet csinált belőle. Isteni finom lett. Azt hiszem most is bebizonyítottunk, hogy finom a magyar konyha. A gulyást már ismerték, kérdezgették többször is a fiúktól, mikor lesz újra gulyás party. Most pörkölttel ismerkedhettek meg. Volt hozzá krumpli és risz köretként, és persze savanyúságok.

Szombat reggel Robi és én a városba indultunk még a vendég sereg előtt, hogy pár dolgot elintézzünk. Robinak bankba kellett mennie, csokit vettünk, meg elmentünk az összecsomagolt biciklijéért.

Én amíg hivatalos ügyeket intézet, elmentem kinyomtatni neki pár képet. Az eddigi kirándulásainkból, az ittlétéből csináltam egy kis összeállítást. Ezzel szerettük volna meglepni, ami jelentem sikerült, és szerettem volna, ha egy kis emléket vissza magával haza.

A party nagyon jól sikerült, jókat ettünk, jókat beszéltünk, nagy csocsó versenyt tartottunk. Zengett a ház egymás ugratásától, a nevetéstől:)

Péternek estére be kellett mennie dolgozni, így a vendégeket be tudta vinni a városba. Még jó hogy 7 személyes nagy kocsink van. Imádom Brünhildát. Benne minden és mindenki kényelmesen befér, elfér. Ezt most is, mint a múltban többször is kihasználtuk.

Vasárnap Péter elment egy társas nagy partyra. Mi Robival elintéztünk egy látogatást a bicikli boltban, sajnos kimaradt egy-két alkatrész a csomagolásból.

Utána kimentünk Scorching Bay partjára szó szerint sütetni a hasunkat. Csodás idő volt, lenge széllel. Sok család kiment a szabadba.

Mivel hosszú hétvégénk volt. Hétfőn szünnap volt. Labour ( munka ünnepe) hétvége volt most nálunk. Így el tudtunk menni együtt délután hármasban  a partra sétálni.  Szintén csodás időnk volt. Jókat beszélgettünk. Sokat fényképeztem. Imádok fényképezni,  csodás színek voltak. Nagyon jól éreztük magunkat....

Sokat beszélgettünk, mi is történt, mit gondolunk, mit érzünk, mit hozhat a jövő. Meg is beszéltük, hogy ne beszéljünk búcsúról, hiszen ki tudja mit hoz a jövő:)


Kedden Robi elindult haza. Péter kivitt minket a repülőtérre, hiszen Robinak jó sok csomagja volt, én megvártam míg el nem indul,. Péter ment dolgozni.

Mondtam is Robinak, hogy szeretem volna egy kis ultravalót mondani neki, de nem mondok, hiszen annyi minden jó és rossz történt. Majd leülepszik otthon, és meglesznek a maguk tanulságai.

Egy biztos még soha nem élt velünk senki ennyire közel, és hát Robi se élt másokkal ennyi időt. Úgyhogy elmondhatom sokat tanultunk egymástól, és egy erős barátsággá-szövetséggé alakultunk át. Mini családdá.