Itthon-Otthon, Magyarország....

Itthon vagyunk Magyarországon. Pár napja már. Vasárnap délelőtt érkeztünk meg a hosszú-hosszú repülőút után. Idén most másfele jöttünk haza, más légi társaságokkal.

Útvonalunk: Wellington-Auckland-Bangkok-Zürick-Budapest.

Wellingtonból-Aucklandbe Air New Zealand járatán mentünk. Aucklanből-Bangkokig Thai repülőtársasággal. Bangkokból-Zürickig Svájci nagy géppel mentünk. Züricktől-Budapestig úgyancsak Sváci járattal mentünk.

A legtöbbet Bangkokban álltunk. 3 óránk volt a csatlakozásig.

Mikor elindultunk Wellingtonból csodás időnk volt, gyönyörű napsütéses idő, enyhe széllel. Az első utazásunk gyors volt, 45 perc alatt Aucklanben voltunk.

Aucklandben át kellett sétálnunk a nemzetközi repülőjáratok épületébe. Szerencsés és gyors vám vizsgálat után, várakoztunk egy kicsit. A várakozás alatt jót beszélgettünk. Egy hölgy megszólított minket, hogy jééé ti is magyarok vagytok:) Meghallotta, hogy magyarul beszélgettünk. Erre szoktam mondani, kicsi a világ, és persze magyarokkal mindenhol lehet találkozni.

Bemutatkoztunk, beszélgettünk. Zsuzsa is épp Magyarországra tartott. Meg is beszéltük, ki hol született, melyik városból jött.

Aztán találkoztam egyik angolul tanuló iskola társammal is a várakozás közben. Naing Naing szintén ugyanazzal a járattal ment mint mi. Épp a leendő feleségéhez ment.Meg is hívott az esküvőjükre, amit Új-Zélandon fognak tartani. Sajnos nem tudok elmenni, hiszen még abban az időpontban itt leszünk Magyarországon.


A Thai légi társasággal nagyon megvoltunk elégedve, finomak voltak az ételek, nagyon kedves kiszolgálást kaptunk. Éjjel 11 után értünk Bangkokba. Hihetetlen meleg volt, és hihetetlen nagy pára tartalom. 31 fok volt annak ellenére, hogy éjszaka volt. El se merem képzelni, milyen meleg van a nappali órákban.

Épp mondtam Péternek ezt a meleget el tudnám viselni, a pára tartalommal lenne kis bajom, nehezebben lehetett lélegezni. Péter nem szereti az ennyire meleget, nem is érezte jól magát.

Busszal vittek minket a terminál  épületéhez. Zsuzsival itt váltak el útjaink. Ő Bécs fele ment,mi Zürick fele mentünk.

Bangkokban várakoztuk a legtöbbet. Több mint 3 óránk volt a következő csatlakozásig.

Egész télen nem voltam beteg, de hazafelé éreztem, hogy jön ki valami nátha féle. Így első dolgom volt, hogy vettünk egy nagy adag zöld teát és egy csoki torta szeletet. Persze csak azért, hogy könnyebben tudjam folytatni az utunkat:)


A repülőkön nem nagyon tudtunk aludni. Egyrészt mert nappal indultunk, másrészt valahogy ez az alvás repülőn nem megy nekünk.

Meg is döntöttem a tavalyi film nézési rekordom:) Idén 7 és fél filmet néztem meg. Persze, ha most azt kérnétek, hogy soroljam fel, hát Isten bizony nem mind jutna eszembe.


A második nagyobb ugrásunkat mindig nehezebben viseljük, néha olyan érzés mintha egyet előre lépnénk, kettőt meg hátra.

Zürickben esett az eső...Itt találkoztunk először az ősszel. Sötét nyirkos reggel volt, szürkeség. Szerencsénkre Budapesten csak felhős idő fogadott.

A csomagokra várva kiderült, hogy akárhogy is szuggeráljuk a kijövő bőröndöket, sajnos a miénket nem találtuk. Ráadásul nemcsak a mi bőröndünk volt nálunk, de az egyiket Robinak hoztunk haza.

Szóltunk a repülőtéren. Elmondták hogy,  sajna nem volt elég idő átpakolni a Budapestre tartó járatra a bőröndöket, így későbbi járattal küldik utánunk, és majd kiszállítják...

Robi és sógorra vártak ránk és a szállítandó dolgaira. Mondtam is neki, nem hiszi el, hogy mi történt, de sajna nincsenek meg a csomagok. Nagyon sajnáltam őket, így potyára jöttek fel.

Kedvesek voltak, mert ők voltak a taxisaink, elvittek anyukámékhoz, ahol a testvéreim vártak. Anyum és férje még dolgozott.

Együtt reggeliztünk. Hugim terülj-terülj asztalkával várt. Volt finom túró rudi, volt kolbász, maci sajt, erős paprika, tv paprika, friss kifli. Annyira, de annyira jól esett, hogy azt el se tudom mondani.

Jó volt végre találkozni a családdal, személyesen megölelgetni őket, beszélgetni úgy, hogy látom az arcukat. És persze csodás dolog volt kutyusommal is találkozni. Tavaly mikor meglátott, szerintem azt hitte szellemeket lát. Idén jobban örült nekünk. Nagyon megszeretgettem:) Még mindig jól néz ki, ő a világ legszebb kutyusa, és még mindig kuncsorgós ha valaki eszik, és még mindig nagyon puha a bundája:)

És hogy meddig maradunk? 3 hetünk van. Ebbe kell minden élményt, mindenkit belesűrítenünk. Én még Budapesten vagyok éppen, Péterem már hazament Cigándra.

Szétváltunk, hiszen, így több időt tudunk tölteni családunkkal....

Remélem ma szép időnk lesz...Tegnap esett az eső. Anyukám mondta is, "Jó kis időt hoztatok"...Jelentem ezért nem mi vagyunk a felelősek, nem rendeltem esőt:)