Tegnap elmentünk bevásárolni Péterrel, és vettem két nagy adag Celebrations csokit, hogy majd amikor megyek be az időseimhez akkor a kollegáknak vigyek egy kis boldogság hormont....
Aztán a reggeli készülődésben eszembe jutott, hogy hoooppááá, ezek elkezdtek valamilyen fogyókúrás játékot, így úgy döntöttem út közben majd veszek gyümölcsöket. Így ehetnek fini gyümölcsöket, de hát mégis karácsony közeledik, úgyhogy a csoki is jól jön:)
Izgulva mentem. Öt hónapja nem voltam az Otthonban. Izgultam örülni fognak-e nekem, meg nagyon-nagyon vártam hogy megszeretgessek mindenkit....
Jan a recepción pont nem volt a helyén, így egy gyors aláírás, és mikor érkeztem után, besurrantam:)
Sue, a főnökasszonyom irodájánál megálltam. Illedelmesen kopogtam. Hatalmas mosollyal fogadott Sue, és egy hatalmas öleléssel. Beszélgettünk, mondtam neki hogy hoztam nekik csokit meg gyümölcsöt, kipakolom a staff roomban...Szépen az asztal közepére tettem:)
Aztán meglátott Jan is:) Ő tőle is kaptam egy hatalmas ölelést. Nagy kutya párti, gyors meg is beszéltük, hogy jupppii sikerült, itt a kutyusom, és minden rendben van vele, és hogy nem, most még nem hoztam be megmutatni, majd legközelebb:)
A nappaliba érve, hát mondanom se kell, mindenki nagyon örült nekem, épp beszélgettek az időseim Cathyvel. Minden nap délelőtt foglalkozások vannak, amikor is híreket olvasnak, megbeszélik, és van egy kis sport, meg játék is. De azt hiszem ez most miattam elmaradt....
Helyette sok sok ölelést, puszit, kérdéseket kaptam mind az időseimtől, mind a kollegáktól akik megláttak:)
Hihetetlen szeretet bomba ez, ami nagyon jól esik, és arra sarkal, gyerünk, gyerünk, csinálni kell tovább, tanulni kell, és hogy jaj, de jó hogy végre kimozdultam....
Mondták hogy nagyon hiányoztam, rögtön kérdezték is milyen volt otthon, meg mikor jövök vissza dolgozni, mikor fognak látni....
Mondtam nekik, hogy nem megyek egyenlőre vissza....., merthogy előttem áll még egy műtét, és nem szeretném, ha egyszer csak látnának, majd aztán megint eltűnnék:)
Mindenkit megölelgettem, majd abba is hagytam egy ideig, merthogy ebéd idő volt. És nem szeretem volna zavarni, hadd egyenek nyugodtan, utána folytattam a beszélgetéseket....
Cathyvel elmentünk beszélgetni az irodájába. Cathy egy csodálatos nő, akire nagyon felnézek, csupa sziv, aki folyamatos ötleteivel, foglalkozásaival, szinesiti az időseim életét. Neki kezdtem el segíteni, mikor önkéntesként jelentkeztem az otthonba:) Imádom:)
Elmesélte hogy hétvégén volt a karácsonyi összejövetel az időseimnek. Ott voltak családok, kollegák, és együtt karácsonyoztak....Még Moira az egyik idősem mondta is, hogy "még tánc is volt, táncoltunk".... -mosoly....:)
Minden évben az Otthonban és a kirándulásokon készült képekből, egy kis zenés videót csinálnak, és megmutatják mind a vendégeknek, mind az időseimnek. Csudajók szoktak lenni. Cathy mondta hogy megemlékeztek rólam is, mert egy-két képen rajta vagyok én is. Megmutatta a videót. Nem tudom elmesélni azt az érzést, nagy mosoly volt a számon miközben néztem, közben pedig ott voltak az öröm könnyek a szememben is...
Ezekkel a csodás élményekkel tértem haza....Sétáltam egy nagyot oda is, és vissza is. Persze Klárinak hazafelé másik útvonalon kellett jönnie, az erdőben tobozokat szednie, és hegynek felmásznia. Kiszomjazva, éhesen, izzadtan értem haza:)...
És itthon egy édes szőr gombóc, az én édes kutyusom várt, ugyancsak rázó fenékkel, kezemet nyalogatva....
Csodás nap, csodás élmények, csodás érzés....Mi bajom lehet az élettel? gondoltam....A válaszom: semmi:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése