Szülinapos hétvége...

Szülinapos hétvégénk volt.

Minden évben ezerrel készülők Péter szülinapjára. Amire rendszeresen nem úgy jönnek össze a dolgok ahogy szeretném.

Tavaly például, lefoglaltam egy asztalt egy Thai étteremben. Nagy dolog volt:) Ez volt az első önálló foglalásom. Tudni illik, Klári néha annyira fél, hogy Péter intézi a hivatalos, és lefoglalós, beszélgetős dolgokat.

Egyenértékű ez a félelem a telefonon való beszélgetéssel. Mindig Péter száma van megadva. Iszonyat félelem nekem a telefonálás. Az egyedüli ember, akit  képes vagyok felhívni, az a fodrász nénim. Merthogy ő tisztában van a nyelvi korlátaimmal, és mióta hozzá járok, annyira jókat beszélgetünk, hogy habár izgulok, ő az egyedüli akit fel merek hívni.

De visszaérve a szülinapokhoz. Soha nem úgy sikerül ahogy elterveztem.  Ahogy írtam is, tavaly, romantikusos vacsit terveztem, tortával....Az tudni kell, hogy itt kint, nincs jó cukrászda, nem ismerik azokat a pék és cukrász remekeket amiket otthon lehet kapni..... Ilyenkor mindig Pirikém jut eszembe, aki csodás tortákat csinál, olyan szépeket, hogy amikor nézegetem őket, akkor szemem sír, nyál szerkezet beindul. Egyik kolleganőm ajánlót egy Francia cukrászdát. Ott vettem egy tortát.


Munka után mentem a tortáért, hazaérve, egy kis alvásra futotta. Mikor Péter hazajött, mondtam készüljön, megyünk be a városba, van egy asztal foglalásunk. Péter mondta, sajna nem tudunk menni, mert dolgoznia kell....:( puff neki


Idén is közeledett Péterem szülinapja, így megint elkezdtem agyalni mit is adhatnék neki, hogyan lephetném meg. Mivel nem nagyon ajándékozunk egymásnak. Van egy ilyen kimondatlan-kimondott szabályunk, bár mindketten meg szoktuk szegni:) Így szeretem volna valami olyasmivel meglepni, ami örömet okoz neki, szereti, kikapcsolja.

Mióta itt vagyunk, elkezdtek gyűlni a lakásban a társas játékok, és Péterem szenvedélyes játékos lett. Van egy állandó társaság akikkel havonta találkoznak és játszanak éjszakába nyúlóan. Szeretem volna meghívni ezt a társaságot hozzánk, de ahogy hetekkel elkezdtem faggatni Pétert, mikor is lesz a következő játszós este. Kiderült, hogy aznap, mikor szülinapja lesz. Így ugrott a terv, hogy meghívjam őket, hiszen előre le van szervezve, kihez mennek aznap este. A másik gondolatom az volt, hogy február 22-e szombaton elviszem kirándulni Pétert, és vasárnap meghívok pár embert, hogy együtt ünnepeljük meg Péterem 31. szülinapját. Jaj, de fiatal, sóhaj:) ( 32 éves leszek idén, szerk....)

De ahogy mindig most is közbeszólt valami. Péterem beteg lett. Náthának indult, hőemelkedéssel. Majd hihetetlen köhögő rohamokká változott. Annyira mélyről jövő, száraz köhögése volt Péternek, hogy beszéltük, ez így nem mehet tovább. Hétfőn irány a körzeti orvosunk.

Így lemondtunk minden programról, és próbáltuk kúrálni Pétert. Bevackoltunk magunkat, és egész hétvégén ki se dugtuk az orrunkat. (Nem teljesen igaz, hiszen én elmentem Csöpkével sétálni.)

Doki nénink azt mondta, hogy nem hiszi, hogy nátha, vagy influenza. Péter tüdeje tisztának tűnt. Így a diagnózisa az lett, hogy lehet, hogy 100 napos köhögés. Van egy betegség amit itt 100 napos köhögésnek hívnak, otthon szamár köhögésként hívják. Úgyhogy levett egy kis mintát, és elküldte elemzésre. Remélem nem szamár köhögés, mert akkor "karanténban" maradunk, amíg fertőzhettünk.... Szóval készen vagyok. Elméletileg be vagyunk oltva, és itt a világ másik végén elkaphatjuk. Azt is mondta doki nénink, hogy 3-4 évente felüti a fejét eme betegség, és végig söpör az országban.

Úgyhogy reménykedünk, és most várunk az eredményekre. Habár nagy szülinapi ünneplés nem volt, de volt almás muffin , meg lufi, meg gyertya gyújtás és elfújás. És a vasárnapot is  ünnepléssel töltöttük, hiszen  Péter anyukájának meg vasárnap volt a szülinapja. Milyen jó is neki, hiszen, minden évben megünnepli, hogy 31 évvel ezelőtt Péterem volt az ő szülinapi ajándéka.:)