Kevesebbet írók, és nem azért mert nem szeretek. Egyszerűen feszült vagyok, izgulok, szorongok legbelül.....
Vajon mi lesz, vajon hogy lesz, lehet-e, nem? Ezer és ezer kérdés van bennem....Ami kikívánkozik, de még mindig nincs rá válasz.
És hát van bőven időm gondolkodni....8 hónapja hogy itthon vagyok....Kicsit már lelkiismeret furdalással. Hiszen ketten jöttünk ide a jövőnkért dolgozni....És ott az örök kérdés, mi legyen, menjek vissza dolgozni, és hagyjuk még ezt a gyermek kérdést pihentetni. Vagy egyszerűen menjek végig ezen az úton. Hiszen nem leszek már fiatalabb. És persze mindig van , indok, miért kéne később....
Mikor eldöntöttük, hogy babát szeretnénk, olyan könnyűnek tűnt, olyan természetesnek, ez a következő lépcső fok...Imádjuk, szeretjük egymást, annyi-de annyi mindent átéltünk együtt....Bízzunk egymásban, az évek alatt olyan kötelék alakult ki közöttünk, mint senki mással....
És akkor vártunk nem jött a baba, majd amikor megfogant ez a gyönyörű élet, el is veszett egy rövid élet után....Következő hónapban (áprilisban) születhetne meg a 2. babánk, helyette műtétre megyek.....
Már csak 23 nap és vége, mondogatom magamnak. 23 nap és tudni fogjuk utána A vagy B megoldás.....De addig.... Igyekszik az ember tenni a dolgát...., élni az életét.....
Szeretném ha a darabkák újra a helyükre kerülnének....
Persze igyekszem kifelé nem mutatni, mennyire félek....Csak reménykedhetek, hogy minden rendben lesz....
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Jajj, bárcsak segíthetnék valahogy, el sem tudod képzelni mennyire szorítok Neked/Nektek! Mindkét út lehet jó, a munka is, meg az is, amin elindultál, de szerintem a jelenlegi a célravezetőbb. A munka persze terápia is tud lenni, meg talán oldhatná a szorongást, de csak felületes kezelés volna, míg ez az orvosi remélhetőleg megadja a várva várt válaszokon túl a babát is. Higyjetek benne, tartsd pozitív mederben a gondolatok fő sodorát, és minden rendben lesz.
VálaszTörlésKöszönöm sokat jelent hogy írtál.... sok puszi.nagy ölelés
TörlésHa megengedhetitek magatoknak (es nem okoz extra stresszt) hogy most ne dolgozz, akkor szerintem ezt az utat kene valasztani. Probalj meg ne tul sokat agyalni es aggodni, inkabb pozitiv gondolatokkal toltsd fel magad. Drukkolok hogy minden rendben legyen. :)
VálaszTörlésSzia Zsuzsi, hogy vagytok? Szerencsére megtehetjük, hogy itthon vagyok, egy okból nehezebb, lassabban tudunk félretenni. A félelmeim, és a szorongásom valszeg azért erősődtek fel, mert közeleg az időpnt. Már nagyon szeretnék már túl lenni a műtéten, szeretnénk válaszokat kapni.... Talán utána könnyebb lesz.... Szép estét nektek...
TörlésKedves Klári!
VálaszTörlésÉn is azt mondom, mint az előző hozzászólók, hogy ha megtehetitek ne dolgozz most. Minden kocka a helyére fog kerülni hidd el.:-) Própáld kikapcsolni a parát a fejedbe a műtét miatt, ha jön gondolj kellemes dolgokra, éld meg a napot, a pillanatot, és bízzál az orvosokban. Én is nagyon drukkolok, minden rendben lesz!:-)
Nagyon szépen köszönöm a biztatást...nagyon várom már hogy túl legyek a műtéten...izgulok...már csak pár nap van vissza....Péter azon a a héten szabadságon lesz, velem tölti hetet, segít nekem a gyógyulgatásban....édes férj....szeretném ha mindketten utána tudnánk piheni, és egymást gyógyitgatnánk....küldőm az ölelést neked, puszi
Törlés