Van úgy.....

Van úgy, hogy az ember elkeseredik, ha nem megy valami. Ma nem kicsit, hanem nagyon szenvedtem az angol házimmal. Mondatokat kaptam, amit ki kellett javítanom.... És hát az istennek sem ment. Hazajött Péter és csak azt látta, hogy könnyezve magyarázom, hogy nem tudom megcsinálni a házimat. Biztatót, hogy nem azért kaptam ezt a házit, hogy elkeseredjek, hanem azért, hogy Christina az angol tanárnőm tudja min kell dolgoznunk, hol vannak a hiányosságaim. Szeretem Pétert ahogy érvel, elgondolkodtat, megnyugtat, rávilágít dolgokra....


Aztán szembe jött velem egy csodás videó. Évadról-évadra szoktam követni ennek a versenynek a táncait. Van egy fantasztikus lány ebben az évadban, aki olyat tesz, amit senki se gondolna. Habár azt hinnénk hatalmas hátránnyal indul, hiszen elvesztette térd alatt mindkét lábát. De helyette olyan erőt kapott, amit senki és semmi nem vehet el. Maradjunk annyiban szem nem marad szárazon ez utána videó után. Hatalmas erőt adott nekem is abban, hogy habár tény, nem megy, de van miért és kiért dolgoznom az angolomon.

Azt szeretném, hogy sikerüljön, amit elterveztem, nemcsak magam miatt, hanem, hogy Péter is büszke lehessen rám. Sokan hiszik azáltal hogy itt vagyok, már folyékonyan megy nekem az angol.....Jelentem nem így van, ez nekem egy örökös harc....De nem adom fel, egyszer én is megtanulok angolul.....