A mai nap egy speciális, ma újra együtt ünnepeljük Csöpkével a szülinapunkat.....
2003. augusztus 17-e.....Egy meleg csodás, nyári napon, hugim bejött a szobámba, hogy lassan dél, de le kéne mennünk a vásárba megnézni a kutyusokat..... Nagyon vágytunk egy kis kutyára...Még soha nem volt házi állatunk....Anyut már rászedtük, apa nem rajongott az ötletért, de arra gondoltunk, ha hazahozunk egy kutyust, és majd meglátja, akkor megbékél.....
Elindultunk ketten, nagy izgalommal. A kis állatok között, egy dobozban megpillantottunk, egy fekete kis gombócot, hatalmas nagy szemekkel. A tulajok, egy idős házas pár volt. A dobozra az volt ráírva, hogy ingyen elvihető....
Csöpke hatalmas boci szemekkel nézett ránk, elfért még a kezünkben....Az idős házaspár elmondta, hogy tacsi az anyukája, és hogy több testvére volt, akiket sikerült már elajándékozni, már csak ez a kis szőr pamacs maradt.....
Mi azonnal szerelmesek lettünk belé, és elkezdtük kérdezgetni a házaspárt megkaphatnánk-e őt, merthogy mi nagyon szeretnénk egy kutyust, van még egy tesónk, és nálunk tuti jó helye lenne, nagyon vigyáznánk rá.....
A kis szőr pamacsot megkaptuk, azzal az ígéretünkkel, hogy jó gazdik leszünk, nagyon szeretni fogjuk....Emlékszem mikor hazafelé mentünk, felváltva cipeltük....Aztán ahogy hazaértünk, az előszobába csináltunk neki egy kis vackot, takarókból....Szegény kutyus azonnal elaludt....
Ahogy néztük őt, elkezdtünk gondolkodni neveken....Először Szúszinak akartuk elnevezni, merthogy szegénykém annyit aludt.....Aztán Csöpkére jutottunk.....Németh Csöpke, hogy pontosabb legyek. Megkapta a család vezeték nevét..... (Tudom, tudom, nem valami kreatív nevet sikerült találnunk, de nekünk, akkor és ott nagyon tetszett....)
Apukám tényleg nem örült a jövevénynek először....De persze ez az évek alatt megváltozott..... Ez odáig fajult, hogy mikor még otthon laktunk, akkor Csöpi apukámmal együtt reggelizett a konyhában, és együtt olvasták reggelenként az újságot az ágyban....
A legnehezebb dolgunk a szoba tisztaságra szoktatás volt....Emlékszem első éjszakáján anya hajnali 3-kor már lent sétált....Először 3 óránként, majd 4, majd 5 óránként....Végül kialakítottunk napi 3 sétát....Arra is emlékszem, milyen kis zokni lopó volt, ha levetted a zoknid és összehajtottad, akkor ha megtalálta, már szaladt is vele a lakásban, majd egy-két papucs és cipő következett, ami rágás áldozata lett..... A mai napig megvan a cipő, vagy a papucs lopkodása, azzal a kitétellel, hogy nem azért lopkodja, hogy kárt tegyen, hanem azért mert mérges, hogy sokáig egyedül hagytuk....Ilyenkor van, hogy itt-ott találunk egy-egy darabot a lakásban, amin sokat mosolygunk....
Családi kutyusként, a családomat mindennél jobban szereti, akár hol volt, miután szétszéledt a család, mindenhol otthon érezte magát.....
Nagy szerencsénk van vele, mert keverék kutya létére, nem sokat látogattuk meg az állatorvosi rendelőt...Emlékszem mikor kérdeztem doki bácsit, szerinte milyen keverék Csöpke...Azt tudtuk hogy az anyukája tacsi volt, de apukáját nem tudtuk....Akkor kaptuk azt a választ, hogy apukája valószínű Labrador lehetett.....hhmmm:) Na utána jött még egy kérdés a fejekben, hogy ezt mégis hogyan is hozták össze ők ketten......:)
Az évek teltek, és Csöpke velem maradt....Majd mikor kijöttünk, nagy áldozatot kellett hoznunk, életem legnagyobbját, otthon kellett hagynom az én kiskutyám....A családom vigyázott rá....Mondanom se kell nagyon hiányzott....Hihetetlen mennyire meg tudja szerettetni magát egy kutyus....Ráadásul Csöpke nagyon jó szívű kutyus, jó természete van, imádom....
Mikor a család nem tudta tovább vállalni Csöpkét, nem volt kérdés....Péterrel összenéztünk, és megbeszéltük, kihozzuk Csöpkét ide....Nem volt egyszerű, de nagyon jó döntést hoztunk....Újra egyesült a mi kis családkánk....
Csöpke most már jól érzi magát....Először zavarta az idegen nyelv, de ma már hozzászokott....Jókat sétálunk, a szomszédoktól, mindig begyűjti a simiket....
Egy szó mint száz....Csöpke kutya Boldog Szülinapot....Jó hogy itt vagy velem, és kívánom hogy még sokáig tudjunk együtt sétálni, és együtt aludni....:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése