Egy szuperszonikus napsütéses keddi nap.....

Amikor ma elhúztam a függönyünket reggel, megint a felhős-csöpörgős reggel fogadott. Bezzeg tegnap, gondoltam....Olyan csodás időnk volt egy napra, hogy az emberek örültek hogy a szabadba mehetnek.....Tél van, de már mondogatjuk magunknak, hogy végre itt az augusztus, még ez az egy hónap, és itt a tavasz....Kevesebbet fog esni, legalábbis remélem....


Hétfőn beszéltem Cathyvel, hogy kedden elmennének kirándulni az idősekkel, lenne-e kedvem hozzá, szabad vagyok-e..... Mondtam persze, hogy van kedvem, annál is inkább, merthogy az angol tanár nénim szabadságon van....Éppen élvezni az Európai nyarat.....


Kedd reggel csodás napsütésre ébredtünk, még felhő se volt az égen.....Reggel elkísértük Pétert Csöpkével a buszmegállóba....., ahogy minden reggel...Majd egy gyors zuhany után indultam is az otthonba....

A taxisok már ott voltak, éppen segítettek beülni az időseknek, bekötni a tolókocsisokat..... Még volt annyi időm, hogy mindenkinek köszönjek....Suehoz a manegeremhez is bekopogtam, és megköszöntem neki a segítségét, hogy irt véleményt az angolomról...Mondtam  neki, hogy  olyan szépet irt, hogy meg is kaptuk a residency-nket.....Nagyon örült.....Nagyon szeretem....


Aztán már ültem is be az egyik kocsiba...És már indulhattunk is.... Mindenki nagy izgalomban volt...Most hogy tél van, nagyban függ a kirándulásunk az időjárástól, sokszor nem is tudunk menni az eső és a nagy szél miatt.....

De a tegnapi nap más volt, egy ajándék a maori istenektől, hogy megmutassák, van remény......

A városba mentünk, a parti sétányhoz......A hajó kikötő mellé felépítettek egy csodás üveg építményt.....Apartmanokat, amik gondolom iszonyat drágák lehetnek....Hiszen csodás a kilátás.....szép helyen van....

A part mentén sétáltunk....Jöttek velünk szemben futók, fiatalok, turisták, anyukák-a gyerekeikkel, kutyások.....Édesek az emberek erre, mindig van, aki megáll, beszélget velük, vannak akik felemelik a kutyusukat és így megsimogathatják az időseim őket..... Jó boldognak látni őket.....

Visszafele már nem mentem velük.....Könyvtárba kellett mennem, és onnan könnyebben és gyorsabban megközelíthettem, így elbúcsúztam tőlük....Mindenkitől.....Mondtam nekik jók legyenek, tessék ebédet enni, aztán pihenni egy nagyot.....

Miközben sétáltam a könyvtár felé, fotóztam kicsit.....

Aztán felhívtam Pétert, volna-e kedve velem ebédelni.....Épp ebéd idő volt....Meg is beszéltük, hogy megyek érte.....

Az egyik kedvenc helyemre mentünk, fini levest enni...Most hogy velem volt a fényképezőgép, meg is tudom nektek mutatni mit ettünk:)

Péter marha húsis levest evett, tésztával, én csirke levest ettem, sok tésztával, bab csírával.....

Az ebéd után elváltak útjaink....Péter ment vissza dolgozni....Én haza indultam....


A napot egy kiállítás megnyitóval zártam.....Szuper élmény volt....Az egyik barátom, aki festő....Szóval neki volt egy kiállítása.....Egy magyar lány, Eni révén ismertem meg őt, és a férjét.....Nagyon kedvesek....Robinnal sokat beszélgettünk....Nagyon izgult.... Reggel, még indulás előtt rá is írtam, hogy nézzen csak az égre, süt a nap, ez egy jó jel....Ne izguljon minden rendben lesz....

Nagyon jól sikerült, sok mindenkit megismertem.....Kezemben egy pohár borral, sétáltam körbe és néztem meg az alkotásokat....Még soha nem voltam galéria megnyitón.....Galériákban voltam, kiállításokat láttam....De olyan még nem volt, hogy maga az alkotót is ismertem volna ilyen jól....

Hazaérve, Péternek csak úgy csacsogtam az élményeimről.....