A kérdés számomra azért is fontos, mert lassan 5 éve itt vagyunk, ebből háromszor mentünk haza, 3 éve nem dolgozom, Lili 14 hónapos...és ezek a számok miért is fontosak...egyrészt amit előbb is írtam, hogy vajon mit tudok felmutatni....Péter nevében most nem írnék, mert ő éli az életét, alakulnak a dolgai, de leginkább ő maga tudna mesélni az érzéseiről, bár ahogy fogalmazni szokott, olyan szépen el tudom mesélni mivel foglalkozik a munkahelyén... :)
Most hogy Lili egyre idősebb, elkezdett foglalkoztatni, mit és hogyan kell tennem, hogy visszatérjek a munkaerő piacra....Egyet biztosan tudok, az időseimhez nem mennék vissza most hogy van gyermekünk...Mióta elkezdtem dolgozni, mindig olyan munkahelyem volt, ahol hétvégén, délelőtt-délután, de volt ahol éjszakába nyúlóan dolgoztam, volt hogy ünnepnapokon is....Ami amig ketten vagytok, nem olyan fontos, de amint megjelenik a családban egy gyermek, megfogalmazodik benned, hogy nem szeretnél hétvégeken-ünnepnapokon dolgozni, hanem a családdal szeretnél lenni, élményeket szeretnél a gyermekeddel-gyermekeiddel....
Szeretnénk tesót Lilinek, úgyhogy ha összejön, akkor persze még maradok itthon, de ha nem jön össze, akkor szeretnék egy olyan munkát, ahol részmunkaidőben dolgozhatok, és nem szakadok szét a családanya-dolgozó nő és feleség háromszögében....
Három éve itthon vagyok, mert az gondoltam, ha anyuka szeretnék lenni, akkor mindent meg kell tennem két baba elvesztése után, hogy a testem és a lelkem rendbe jöjjön, örömmel tudjam várni a babát, boldogan éljem meg a várandóságomat... Ami mellesleg fantasztikus időszak volt az életemben...Boldogan és felszabadultan vártuk Lilit, tervezgettünk, számolgattuk vissza a napokat....
A 9 hónap alatt se hagytam abba az angol tanulást, Christinámmal csináltuk a közös munkát és szerencsére meg is lett az eredménye, elmentem IELTS vizsgát tenni, amit egy honositási procedúra után elfogadtak otthon, így meglett a diplomám végre....Sokat vártam rá, de megvan....
Amikor visszaértünk tavaly Magyarországról, pár hétre rá postán kiküldték apukámhoz, úgyhogy személyesen még nem fogtam kézbe, de a tudat, hogy megvan, szuper érzés....
Azt hiszem szerencsés vagyok, hogy Péter sok mindent megoszt velem ami munkahelyén történik, rengeteget tanulok így tőle, hogy pl. milyen folyamatok vannak náluk, milyen a cégpolitika, hogyan lehet jól tárgyalni a cégekkel és az ügyfelekkel....Ami számomra a legérdekesebb a különbőző módszerek, folyamatok egy-egy probléma megoldására...Ki-kivel áll kapcsolatba, kinek mi a jogköre és feladata....
Péter évek óta mondja, hogy van egy "módszertan", ami tulajdonképpen az amiket megbeszélünk, és ami szerinte menne nekem, mert egész jól átlátom már mit is kell csinálni egy folyamat, egy probléma megoldás során....Ezt ITIL-nek hívják (Information Technology Infrasructure Library)....Eddig mindig hallogattam, kétkedve fogadtam, hogy ez nekem menne-e, de most hogy előkerült újra, hogy mit is kéne csinálnom, ha újra munkába szeretnék állni, azt gondolom belevágok....Na nem mondom lefostam a bokámat, mikor ismertető jelleggel átküldtem a sulit Péternek, hogy nézze meg a honlapjukat, erre Péter csak annyit mondott mikor itthon volt, hogy befizette az első részt vizsgával együtt...
Azt hiszem itt van az újabb kihívásom,ami egyre valóságosabb, hiszen tegnap megkaptam a belépési kódomat az online kurzusra, ami 90 napig érvényes...Szóval tanulhatok, ami a nehézség a mellett, hogy ez egy új terület számomra, hogy mindezt angolul kell tanulnom....Izgalmas és félelmetes egyszerre...Izgulok is....
Klári nagyon jól csinálsz/csináltok mindent!!! Szerintem nagyon jó döntés volt, hogy úgy készültél a babavárásra, ahogy. Tényleg az a legfontosabb, hogy testben IS és lélekben IS rendben legyél, hiszen mégiscsak egy új élet számára szeretnéd megteremteni a lehető legjobb körülményeket! Péter meg nagyon aranyos, hogy ebben végig melletted volt/van és támogat mindenben, támogatjátok egymást - hiszen ez egy párkapcsolat fontos alapja is!
VálaszTörlésAz meg tök jó, hogy találtál egy olyan szakmát, ami -bár új és biztos nem könnyű kihívások elé állít,de - elősegíti, hogy család mellett dolgozni is tudj, ha majd úgy döntesz, hogy szeretnél.
Szóval csak így tovább, minden tök jó!!! :)
puszi,
Való Berni
Drága Klári!
VálaszTörlésSose kételkedj abban, hogy jól döntöttetek-e. Ez nem kérdés. 5,5 év után újra itthon élve csak kapkodom a fejem és próbálom elfogadni ami ez alatt az idő alatt itthon változott, és igyekszem megtanulni ezekkel élni...
nade a lényeg, amit irni szeretnék. két gyermek anyukájaként aki majd 10 évet töltött otthon mondom neked, hogy nagyon jól teszed, hogy keresed a helyed, a jövőd. Szuper férjecskéd van, aki érzi az érdeklődésed ugyanakkor azt is hogy az önbizalmad még nem elég és megteszi az első lépést helyetted :) Mivel én 10 évet voltam itthon munka nélkül, volt időm, hogy rájöjjek mennyire fontos nekem a munka. Hogy pénzt keresek az csak egy dolog, de hogy csapatban, emberek közt lehetek, ahol feladatokat, kihivásokat tesznek elém, ahol impulzusok érnek, új dolgokat tanulhatok és fejlődhetek. Család ide vagy oda, nekem úgy teljes az élet, ha mindazt amit egy munkahely tud adni is megkapom. És nincs fontosabb a család számára, mint hogy anyuci boldog, elégedett legyen, mert valljuk be mégiscsak mi vagyunk a család lelke, és ez nagyon nagy felelősség.
Úgyhogy hajrá Klári, nagyon örülök, hogy mész előre, keresed a lehetőségeket, a te új utadat. Sok sikert és majd számolj be kérlek!
Ölelés,
Szilvi