Nem is meséltem nektek, de volt nekem is egy Téka sztorim. Péterem szokta olvasni Tékasztorikat, el is szokta mesélni, és amikor kiértük időben a vonathoz, akkor az jutott eszembe ez olyan mint amit mesélni szokott Péter....
Történt miszerint Pécsre indultunk a családdal, de nem ám igy egyszerűen, két különböző helyről közelitettük meg a Déli Pályaudvart. A hugim otthonról jött, mi öcséméktől.
De ne rohanjak ennyire előre. Megbeszéltük, hogy reggel 8:30-kor indulnunk Kőbányáról, hogy a kutyát leadjuk a 8. kerületben és elérjük a vonatot a Déli pályaudvaron ami 9:56-kor indult.
Öcsikém reggel kezdet el mosogatni, igy a tervezett idő után indultunk valahogy, kutya felkap, útközben megszarat, buszra fel. Aztán buszról le, kutya feldobva öcs anyósához, gyors viz és kajcsi osztás.
Majd uccu neki folytattuk az útunkat....Öcsikém egyre jobban aggodott, és folyamatosan mondogatta, hogy ezt a vonatot el fogjuk késni.... Közben hugim is érdeklődőtt, aki csak akkor kelt, hogy egyáltalán elinduljon-e.Szóval mindenki aggodott, csak mi mondtuk Péterrel nyugodtan minden rendben lesz, erre felszállunk, leszállunk, gyorsan jegyet vesszünk, és már ülhettünk is fel a vonatra....
Öcsikémre nézve Kiss Ádám nagypapája jutott eszembe amikor Ádám tesójának esküvője napján 11 óra fele érkezett Budapestre és azt mondta: "Édes fiam ez a nap már el van baszva, mennyi mindent csinálhattunk volna...."
Szóval mikor öcsém aggodását fejezte ki akkor mindig ránéztünk és elhagyta ez a gyönyörű mondat a szánkat...."ez a nap már el van baszva"
A kutya lerakása után busz helyett a gyaloglást választottuk a Blaháig, aztán villamos, metró következett. Pár perccel a vonat indulásal előtt érkeztünk meg, gyors jegyvásárlás után már a vonatra száltunk fel, és mi mosolyogva mondtuk, hogy látjátok, mi megmondtuk minden rendben lesz, el is értük, van is helyünk, megnyugodhattunk.....
Egyetlen egy baj volt csak, egy jeggyel többet vettünk, nem volt kajánk, de Péter mondta viz van rakott be:)
Mosolyogva nyugtáztuk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése