Múlt héten történt egy bevásárlásunk alkalmával, hogy álltunk az önkiszolgáló pultnál Robival, épp nézegettük az aszalt gyümölcsöket, mogyoróféléket, sósat, édeset. Hogy mit is kéne vennünk. Beszélgetésünk közben egy eladó odajött hozzánk, "jééé ti is magyarok vagytok?":) "Mióta vagytok itt kint?"
Kiderült erdélyi magyar, férje román. És ő beszél egyedül a családban magyarul. Fia is tud egy kicsit, de nem nagyon:)
Nagyon édes volt. Meg is adtam neki az e-mail cimemet ha szeretne beszélgetni magyarul, szivesen teszem.:)
Most hogy kint vagyunk nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire hiányzik az anyanyelvem, milyen szép nyelvünk van, és milyen jól esik ha magyar szavakat hallok itt kint:)
Ma elmentem önkénteskedni, és éppen segitettem az időseimet a bejárathoz vinni a kirándulásra. Mikor Jan, az irodai hölgy, odajött hozzám és bemutatott egy nénit, aki látogatóba jött az egyik idősemhez, hogy tudtam-e hogy a néni is magyar:)
Gyors bemutatkozás után elkezdtünk beszélgetni. Mesélte mielőtt kijöttek elkezdetek otthon angolul tanulni:) Édes néni:) Meg is beszéltük majd folytatjuk a csacsogást:)
Szóval szeretem az ilyen találkozásokat. Nagy a világ, mégis egy-egy alkalommal valamilyen csoda folytán megtaláljuk egymást mi magyarok, igy lehetősegem nyilik beszélgetni. Amit nagyon szeretek. És olyan jó azt mondani:) "Csókolom én is magyar vagyok":)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése