Még múltkor mikor együtt voltunk a konzul asszonynál a fiúk kérdezték Pétert, hogy menne e focizni Poriruaba. Péter mondta, Klári a családban, aki szereti nézni a focit, ha van rá lehetősége, aktívan focizni. És igen én vagyok a családban a sörivó, kanapén foci meccset néző, néha bírót szidó, hangosan kiabáló :)
Anikó és Miki szóltak, ha szeretnénk szívesen elvisznek minket az eseményre kocsival, és majd jó kis pom-pomos lányokhoz méltóan oldalról szurkolunk....
Már megint nem bírtam a véremmel, és csak egy rúgást szerettem volna csinálni a kapu felé, na ehhez képest egy laza másfél órát lehúztunk együtt a fiúkkal:)
Megkértek , ha van kedvem álljak be, mert csak 9-en vannak. És ha játszom, akkor párosan lennénk:)
És hát volt kedvem. Nagyon jól éreztük magunkat....Gyönyörű napsütéses idő, jó hangulat, jó kis szurkoló tábor...
Azért majd a holnapi reggelre kíváncsi vagyok, hogy birok felkelni:) Remélem legközelebb is lesz majd folyt. köv....:)
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése