Az útobbi napok érdekesen alakultak a beszélgetéseim által. Elég sokat beszélgettem a múltamról, a jelenemről, és a jövő lehetőségéről....
Én magam mióta Babócát elvesztettük, csakis a mában élek....
Sokan mondják nekem tanácsként, higgyél Istenben, legyen hitted, hogy anyuka lehess....és ha Isten is úgy akarja akkor megsegit.... A kommunikációt a fehér szakállal megszakitottam, nincs többé imádkozás, nincs többé beszélgetés....Annyi kérdés maradt, amire nem találom a választ....
Elég vegyes érzések is elő jönnek bennem...Van úgy hogy olyan fajta méreg van bennem, amit ki kéne valahogy engedni, olyan fajta kedvetlen szomorúság van bennem, hogy ki kéne ereszteni, és van egyfajta érzés, hogy miért érdemeltem ezt fentről...Hogy valamit rosszul csináltam, valamiért bünhödnöm kell.....
Magamat igyekszem mindig tükörből figyelni....Sokszor kommunikálok magammal, hogyan vagyok, mit gondolok, mi lesz velem, velünk....
Érdekes ezeket az érzéseket figyelnem magamon...Minden nap tényleg változik....Most valszeg megint azért jött elő jobban...Mert egyre többen kérdezgetnek mit szeretnék elérni a munkám kapcsán, tovább szeretném magam e fejleszteni...
Merthogy van az a dilemma, ami nem múlik, hogy anyuka szeretnék lenni...De ott van mellette, hogy visszamentem dolgozni...Továbbra is imádom a munkám, igyekszem egyre jobb lenni benne,....De most valahogy megakadtam ...Most jönne az, hogy el kéne kezdenem az itteni tanulmányaim, hogy itt is meglegyenek bizonyos szertifikációim....
Ráadásul az egyik főnővér akire nagyon felnézek, megkérdezett 2 hete, hogy szeretnék e részt venni egy csoportban, ahol a főnővérek, a vezető, a mosoda vezetője, és egy gondozó vesz részt....Szóval megkérdezte lenne e kedvem csatlakozni, és elkezdeni velük a munkát.... És kérdezte tőlem hogy hosszú távon gondoltam e a vissza jövetelt....
Mondtam neki, hogy szeretnénk hazamenni, ami nem sokára lenne időben, és szeretnék továbbra is anyuka lenni....(Bár persze ezt nem tudom mikor adatik meg, ha megadatik....)....Szóval relatív, hogy mennyi ideig tudok maradni, mi lesz a jövő.....
Mióta történt, ami történt, megfogadtam nem tervezek, csak a mának élek.....
Szóval nehéz most.... Valahogy vegyes érzések vannak bennem....Ott van, hogy nagyon örülök a lehetőségeknek, hiszen most érik be az eddig munkám az időseimmel, másrészt, másra vágyom....
Abban reménykedem az ÉLET nevezetű játék, lassan ad valamiféle választ, hogy jobbra, vagy balra indulok.....Addig is egy kicsit gondolkodom, egy kicsit toporgok.....aztán elválik.....
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése