Hogy és miként lehet Új-Zélandi jogosítványod...

Mielőtt még kijöttünk, megnéztük, hogy mi kell ahhoz, hogy itt is tudjon Péter vezetni. Milyen szabályok vonatkoznak ránk, használhatja-e a saját jogosítványát, kell-e itteni vizsgát tenni?


Ha valaki Új-Zélandon szeretne vezetni jó hír, hogy az otthoni jogosítványát, nemzetközi jogosítvánnyal együtt egy évig érvényesen lehet használni. Ha kilépsz az országból, és visszajössz, akkor újra kezdődik ez az egy éves időintervallum.

Mi megkértük Klára konzul asszonyt, hogy készítsen egy hivatalos fordítást a Nemzetközi jogosítványról. Biztos ami biztos, az ő pecsétjének varázs ereje van, és hogy a rendőr bácsik is lássák, honnan jöttünk, és mi kérem szépen felkészültünk:)

Azt mondhatom szerencsés város részben lakunk, hiszen nagyon közel van a város központ. Könnyen el lehet jutni, busszal, troliival a kívánt célállomásra. Egy évig nem is volt autónk.

Emlékszem a kezdeti időszakra, mikor mindent buszon vittünk, amikor az első nagy bevásárlást csináltuk ( víz forraló, párnák, takaró, tányér készlet....stb). A buszos szerintem hülyének nézett, hogy hogy lehet ennyi mindent felpakolni egyszerre. A régi albérletünk egy kis emelkedős utca közepén volt, könnyen meg lehetett közelíteni, bár az albérletig jó pár lépcsőt meg kellett mászni.


A mostani helyünk már magasabban van, mondhatom, hogy egy utcányira feljebb már csak a Mt. Victoria kilátó van. Ide már jóval nehezebb egy bevásárlás után feljutni, persze nem lehetetlen. Én még mindig próbálkozom, a jó öreg hátizsákba pakolunk, és a vállra felakasztható szatyor segítségével. Az már egy másik kérdés, hogy ilyenkor felfelé, egyrészt saját magamat szidom, hogy tudtam ennyire bevásárolni, másrészt a dombot szidom, hogy milyen nehéz megmászni, milyen meredek:)

De visszatérve  kocsi kérdésre. Egy év után vettünk, és igazán nagy kirándulásokra és bevásárlásokra használjuk. Hétköznap Péter  a biciklijét használja. Hősnek is tartom, mert munka után még ide feltekerni, ha az életem  múlna rajta, na akkor se.... Szóval minden tiszteletem.... Látszik is a lábán, jó izmos lett:)

Sok kocsit használnak erre, van, hogy egy családnak kettőre is szüksége van. Érdekes tény, hogy itt a kocsi, nem státusz szimbólum. Láttunk olyan rossz állapotú kocsikat, hogy csak na. És van aki semmit nem tesz érte, hogy jobban nézzen ki, vagy a koccanásokat kijavítsa. Itt úgy vannak vele, kocsi, kocsi, használati eszköz, ha nem megy, akkor lecseréljük. Péter és Robi sokat hüledezett is. Aztán persze van a másik része, aki nagyon vigyázz a kocsijára, jó kis autója van, luxus autók, amire az ember megforgatja a fejét.....ajjjj de szép. Rengeteg Porsche mászkál erre, de ez csak az egyik márka....

Észrevehetően sok a Honda autó, Péter mesélte, hogy olvasta, sok használt  Japán Honda kerül ide. Otthon nekünk is Hondánk volt. Vagyis Péternek. Első kocsi, első gyerek:) Egy 92-es Honda Civic.... Jaj de nagyon szerettük "Matildot":) Vagány nőnek éreztem magam benne:)


A mostani autónk is egy Honda, mily meglepő. De amolyan "családi" autó, bár én busznak szoktam csúfolni. "Brünhilda", egy 7 személyes hatalmas Honda Odyssey .... Az első utunk alkalmával, annyira izgultam, hogy még a lábujjaim is izzadtak. Nem elég, hogy meg kell szokni a bal oldalas közlekedést, az ellenkező oldalon levő kormányt, de még a nagy belső teret is szokni kellett..... Mára sikerült, és meg kell dicsérjem "Brünhildát", ma már a családunk tagja, sok helyzetben megmentett, segített. Ilyen például, amikor Klári hatalmas tálaló szekrényt vesz, vagy amikor bicikliket kellett szállítani, avagy amikor egy egész motor is bekerült.....Szóval szeretjük az új család tagot:)


És hogy arról is beszéljek, hogy hogyan lehet itteni jogosítványt szerezni, merthogy Péter az év végén sikeres kresz vizsgát, és forgalmi vizsgát tett. Így megvan az Új-Zélandi jogosítványa, nem mellesleg az első itteni fényképes-hivatalos irata:)

Eredetileg őt nyúztam, hogy írjon erről, de nem tudtam rávenni, így nekem kellett a "mikrofont" átvenni és nyilatkozni:)

Mivel már kétszer hosszabbítottuk a haza és vissza jövetellel. Így Péter mondta, utána néz, hogyan is lehet letenni az itteni jogosítványt.

Először is kresz vizsgára kellett jelentkeznie. Vett is egy könyvet az itteni szabályokról, amit átolvasott, online teszteket csinált. Hét elején jelentkezett kresz tesztre, csütörtöki napon már mehetett is. Ugyanolyan a teszt mint otthon, nyomogatós-gépen történő.

http://www.drivingtests.co.nz/roadcode/car/

Az eredményt azonnal megtudod. Péternek elsőre sikerült, egy hiba pontja lett. Egy héttel később már kapott is egy időpontot a forgalomban való vezetésre. Érdekes tény, hogy a két vizsga között, korlátozott jogosítványod van, így nem használhatod a kocsit felügyelet nélkül. A forgalmi vizsgára saját autóval kell menni, és egy olyan személy kísérhet el, és vezetheti  a vizsga helyszínére a kocsit, akinek teljes értékű itteni jogosítványa van, és minimum 2 éve használja . Ha nem így  érkezel a vizsga helyszínére, akkor visszaéltél a korlátozott jogsival és el is vehetik azt a helyszínen.


Számomra bután hangzik, mert, eddig is az otthoni jogosítvány mellett vezethettél, mi változik ez alatt az időszak alatt. De a szabály az szabály. Pétert egyik kollégája kísérte el.

Péternek ez is elsőre, minden gond nélkül sikerült. Azt mondta minden okés volt, nem volt vészes, hát én tuti ezerrel izgultam volna.... Mondták 3 hét és postázzák is a jogosítványt. Ez pont a hazamenetelünk előtt történt, még tavaly. Mikor visszajöttünk, a jogosítvány itt várt minket:)

Tőlem is többen kérdezték, hogy miért nincs jogosítványom, és hogy nincs-e kedvem letenni?.... Hát a rövid válaszom ezekre a kérdésre: nem. Bővebben: azt be kell látnom, hogy izgulós vagyok, és egy-egy éles helyzetben nem tudom, hogy reagálnék, ráadásul a családban csak a nagyszüleimnek volt kocsija, így csak őket láttam vezetni, harmadrészt, itt a hegyre fel olyan szűkek az utak, hogy lepisilném a lábam szárát, mire eljutnék A pontból-B pontba. Elméletileg ezek az utak 2 sávosak, de a frászt azok:) főleg ha 2 oldalt parkolhatnak is:)

De ha  valakinek van kedve itt csinálnia  jogosítványt, az itt nézhet körül:

http://www.nzta.govt.nz/licence/getting/cars/index.html


1 megjegyzés:

  1. He-he-he. Nekünk is Honda Ciciv volt az első autónk. Sőt kettő. Roncs. Adogatták egymásnak a szerveket, míg el nem döntöttem, hogy nem megy bele a gyerekülés, hátra nem tudok bemászni nagy hassal. :-)) De szuper sportkocsi volt és gyors és szerettük. De nem adnám érte a Passat kombit! ;-)

    VálaszTörlés