Egy biztos, újra értelmet nyert számomra a tanulás, újra értelmet nyert számomra, hogy igenis lehet, igenis lehet tovább fejlődni.....Nem szeretnék erről az útról letérni, úgyhogy ahogy Doroti a piros cipőjével, én is követtem a "sárga" útat, nem térek le, nem állok meg.....Menni kell....:)
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Útolsó nap....
Ma van az útolsó napom a nyelviskolában, elrepült ez az egy hónap....Vegyes érzésekkel búcsuzom. Habár tudom, hogy beiratkoztam egy másik helyre, ahol tegnap kezdtem. De félek attól, hogy ide minden nap mentem, minden nap tanultam, oda csak 2 napot megyek , 2-2 órára. Féltem az eddig megszerzett tudásomat, féltem a lendületemet, félek, hogy megint megakadok.....Péter szerint ne aggódalmaskodjak, hiszen elindultam egy úton, haladok, a magam kis tempójával, és még nincs megállás....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése