Elmúlás....

Az ember egy idő után elkezd gondolkozni a halál kérdésköréről, szerintem ez természetes, minél idősebb az ember annál jobban előtérbe kerül az életében.

Én most olyan szakmát, olyan hivatást választottam, ahol szorosan fonódik a munkámhoz az elmúlás, a távozás. Talán eddig pont ez miatt nem dolgoztam ilyen helyen mint most. Nem könnyű ez a kérdéskör, és hogy régen őseink életében természetesen belefonódótt, most valahogy ódzkodunk tőle, félünk róla beszélni, félünk előre mi is lesz, ha itt az idő.

Nem mondom, hogy nem visel meg engem is, de ezzel a hivatással együtt jár.

Az útobbi években sok szeretett személy elvesztését éltem meg, és most felnőtt fejjel úgy láttom, azt érzem, és azt valóm, hogy mindenkinek joga van békességben, családi körben távozni, e földi életből. Talán azt is mondhattom, az útolsó napok, percek nagyon fontosak, nem csak azért, hogy lezárjuk az itteni életünket, de azért is, hogy legyen időnk elbúcsúzni egymástól, megbeszélni az eddigi nem megbeszélteket. Elengedni ami ide kötött.