Vannak olyan események a a családi életünkben, amin a távolság csak hátrányt jelent. Amikor valami történik otthon, és te nem tudsz hazamenni, megölelni, beszélgetni....
Amikor azt érzed, hogy kimaradsz dolgokból, amikor nem tudsz segiteni. Talán a legrosszabb helyzet ez.
A legnehezeb döntés volt, hogy ide jöttünk, a világ másik végére. Nemcsak hogy időbeni különbség van (10 óra pluszban vagyunk), de a távolság is nagy kilométerek tekintetében....
Pár napja volt egy-két rossz beszélgetésem a családommal, ami nagyon szomorúvá tesz...:( De remélem minden megoldódik...Egy biztos, nagyon szeretem a családom, remélem ezt tudják....
Addig is marad a munka terápia...Szinte minden nap dolgozom, igy nem sok időm marad a gondolkodásra, aggódásra, szomorkodásra....
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése