Tavaly Eti néni küldőtt nekünk őrölt paprikát...Idén hugimhoz fordultam segitségért...Sokat járnak piacolni, amiért irigylem is őket...Én itt csak egyszer jutottam el piacolni, akkor is valami csoda folytán szabad voltam vasárnap. Itt minden vasárnap egy parkban, a belvárosban van piac nap....
Szóval megkértem hugimat küldene-e paprikát, és ha ezt megteszi, küldene-e nekem egy kis levélkét is, meg egy könyvet is:) Csajos könyvet kértem tőle....:) Hugim imádja a könyveket, szivesen olvas, és hát ez is lesz az egyik szakmája, ha nagy lesz, nem is olyan sokára...
Tegnap érkezett meg a csomag, itthon várt az asztalon:) Annyira örültem neki mint "majom a farkának":) Kis hazai csomag, csupa-csupa meglepetéssel:)
Szépen kinyitottam és 2 szép piros paprika fogadott, nem elég hogy fogadott az egyik egy kicsit kiszakadt, igy konkrétan az egész buborékos boriték piros lett, a könyvvel és a levélkével együtt:)
Gyors le is takaritottam a könyvről és szép óvatosan kibontottam a levélkét. Azt hittem hugim egy-két sort fog irni. Helyette egy csodás levélkét kaptam, több oldalt, csodás betűkkel. Milyen érdekes mennyire elszoktam hugim kézirásától. Valahogy vagy beszélgetünk, vagy irógatunk egymásnak a gépen....
A levél olvasása elinditott egyfajta érzelmi lavinán....Mondhatnám az első sorok után elpityeredtem...Péter csöndesen rakta is mellém a zsepiket....Hihetetlenül szép levélkét kaptam, tele olyan gondolatokkal, érzésekkel amikkel én is, nap mint nap foglalkozom, érzem....
8 év van közöttünk, de most az évek alatt annyira közel kerültünk egymáshoz mint még soha....Habár habitusunk eltér, a gondolataink sokszor közösek....
Péterrel a levél után még beszélgettünk sokáig a tartalmáról...És mondtam neki, hogy hasonlókat gondolok...Péter csak ennyit mondott,"amig hiányoztok egymásnak, érdeklődtök egymás iránt, fontos a másik, addig nagy baj nem lehet...." És igaza van.....Kilométerek választanak el egymástól, mégis azt gondolom a családom, most mégközelebb van hozzám....Ezért is tartom fontosnak, ha hazajutunk, legyenek közös programok, amik emlékké válnak, legyenek nagy beszélgetések, amikből tanulunk egymásról-egymástól....Hasznosan és sokoldalúan töltsük együtt az időt....
Egy szó, mint száz....Köszi Hugi....:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése