Amikor elhatároztuk, hogy ide jövünk Új-Zélandra, már tudtuk, hogy szeretnénk családot. Szeretnénk gyerekeket...Azt nem sejtettük, hogy ez nem lesz egy könnyű menet, de ma már elmondhatjuk, hogy van egy csodás kislányunk, aki már elmúlt két éves, és hát maga a csoda....

Amikor várandós voltam Lilivel, akkor elhatároztuk Péterrel, hogy megpróbáljuk az első hónapokat egyedül csinálni, hiszen ha jött is volna otthonról segítség, utána egyedül maradtunk volna, így arra gondoltuk, mi vállaltunk gyermeket, mi is nézzünk elébe a kezdeti nehézségeknek....Azt gondolom, nagyon jó döntés volt, hogy csak mi hárman kezdtük el a közös kis családi életünket....Megismertük egymást, új ritmust vett az életünk...

Talán a legnehezebb, hogy két éve nem voltam randizni Péterrel, néha hiányzik, hogy csak mi ketten elszökjünk egy vacsira, vagy egy moziba....Egy dolog sokat segít ezen, hogy közös a hobbink...szeretünk társasozni, és ha Lilit letettük, akkor hosszas játszmákat szoktunk együtt játszani, kis nasi társaságában....


Kapcsolatunk eleje óta tart egy fajta hihetetlen bizalom, hogy a másikat elengedjük egy kis szabad időre. Péter imádott már otthon is játszani. Magic kártyáival el-elment hétvégén, hogy a barátaival játszon. Ez itt is megmaradt, egy-egy társas fesztiválra, vagy estére el tud menni.


Én így vagyok a tánccal, vagy a különböző tanfolyamokkal amiket elkezdek, elmehetek, kikapcsolódhatok.... Adunk egymásnak teret, és időt, hogy menjen és csinálja azt amit szeret a másik...

Bár nem könnyű most időt találni, hogy elmenjek akár sétálni is, mert Péter megint belelendült a munkába.

Azért be kell vallani az anyaság, egyfajta magányt is hoz az ember életébe. És megtanul együtt élni a fáradtsággal. Mostanában ha  este mehetnék is valahova, valamikor az ágyat és a sorozataimat választom, vagy a meleg fürdőt, ahol csöndben lehetek magammal, egy sörrel a kezemben...

Persze, nem akarok panaszkodni, de már most azon gondolkozom, vajon, hogyan lesz a családi életünk, hogyan változik a ritmusunk, ha Lili elkezdi az ovit.  Már online jelentkeztünk az itteni oviba, ahonnan azt a  választ kaptuk, hogy Lili várólistára került, és ahogy van hely, mehetünk is.

Először csak pár napra és pár órára gondoltam ,hogy kezdünk, amolyan szokatóként. Lili hihetetlen barátságos a felnőttekkel, mosolygós, kíváncsi, de a gyerekeket messziről figyeli. A nyugodt gyerekeket kedveli, akikkel lehet együtt játszani. Péter volt ilyen elmondása szerint, hogy először megfigyelt, bizalmat szavazót, majd ment játszani...

Én amolyan minden lében kanál voltam, imádtam  társaságban lenni, mindig a középpontban szerettem volna lenni, ma már sokat változtam....

És ott van a munka kérdése is. Hogy mi legyen velem. Úgy döntöttem nem megyek vissza az idősek otthonába dolgozni.Nem szeretnék hétvégente, ünnep napokon dolgozni. Másrészt nehezen hagytam abba a műszakomat, néha tovább maradtam, hogy adminisztráljak, vagy legyen időm beszélgetni, filmet nézni, vagy zenét hallgatni az időseimmel.

Szóval van egy nagy kérdőjel az életemben, mit is kéne csinálni... Az már biztos, ha Lili elmegy oviba, akkor újra elkezdek angolra járni, hogy emberek között legyek, és tanuljak....

Új munkahely...

Péter munkahelyet váltott, és ez azért is fura és nagy változás, merthogy mi az előző munkahelyéről kapott állásajánlatért jöttünk ide Új-Zélandra.

Még előző év Novemberében Péter azzal jött haza, hogy megkeresték egy állás miatt, és hogy elgondolkozott a pozíción....De hogy nem tudja mit csináljon, mert 2 év után összeállt a csapata, ment a szekér, szereti a team leaderséget.... De érzi kezdi felőrölni a malom....azt tudni kell, hogy mióta team leader lett Péter rengeteget dolgozott, és ez meglátszott már a fáradtsági szintjén...de mindig azt mondta nagyon élvezi, új, sokat tanulhat....de eljött az a a pont amikor elgondolkozott, merre mehet tovább, tud-e feljebb lépni, vagy oldalra amerre szeretett volna....A managerrei meg voltak vele elégedve, és amikor jelezte, hogy szeretne többet, más területen tanulni, nem nagyon látszott, hogy támogatnák ebben, meg voltak elégedve az eddigi munkájával....


Azt tudni kell, hogy Péter az elsők között volt, aki szakemberként team leader lett...volt már rá precedens, de nem ez volt jellemző, és úgy nézett ki Péter példáján elgondolkozott a vezetőség, hogy ez nem is olyan rossz, hiszen egy -egy probléma megoldásánál, akár időt és pénzt spórolnak meg azzal, ha egy szakértő és volt "munkás" azt mondja ez lehetséges-e, és hogy mennyi időbe fog telni....

(Péter most szólna közbe, hogy ne fényezzél, azért én se tudok mindent, és van még mit tanulni....de mint feleség, elfogult vagyok, ezt nézzétek el nekem....Felnézzek Péterre, szeretem a szívósságát, a kitartását, az eszét....)


Én csak annyit mondtam neki, menjen el az állásinterjúra, aztán majd meglátja mit mondanak, hogy érzi magát...Az állásinterjú jól sikerült...és jó visszajelzést is kapott Péter, hogy valami ilyesmi emberke kéne az állásra.

Aztán hetekig csönd volt, ment a levelezés, de mivel évvége volt, és leállások, egy ideig csönd követte az állásinterjút....Aztán megkapta Péter az igen választ, hogy őt választották, és hogy el kéne kezdeni az itteni erkölcsi kikérését....


Egyik pillanatról a másikra felgyorsultak a dolgok....Péter felmondott és egy hónapos felmondási idejét kezdte eltölteni....

Managaerei megértették az érveit a váltás mellett, és jól fogadták....Jó hangulatban váltak meg, sőt az ajtó nyitva maradt. Biztosították Pétert ha valaha újra a Datacomnál szeretne dolgozni, akkor szeretettel várják vissza....


A csapat már más tészta volt...Péter sajnálta, hogy elveszíti a csapatát. Ők is megértették az indokokat...De azért féltek Péter után kit kapnak majd új team leaderként....


A csapattal azóta is megvan a jó kapcsolat... Néha együtt ebédelnek, és újra megbeszélhetik az élet nagy dolgait....


És hogy most mit csinál Péter..... Ha laikusan kéne megfogalmaznom akkor átszállt a ló túloldalára...vagyis eddig a szolgáltatói szférában dolgozott, most átment és mint ügyféli szempontok szerint dolgozik az egyik itteni Minisztériumnál....


Egészen más szemléletet kíván, de mivel Péter eddig a szolgáltatói részen volt szerintem előny, hogy most pontosan tudja, mivel áll szemben, mit kér, mi lehetséges....De nem mennék bele nagy szakmázásba, hiszen én annyira nem értek hozzá....

Egy a lényeg, hihetetlen büszke vagyok Péterre...Csinálja a dolgát, keresi a kihívásokat, és az új tanulási képességeket....

Ha egy másik országba utazol....

Az "elmúlt álmatlan napok" miatt megérett bennem egy igen fontos poszt. Még hozzá hogy arról beszéljek mennyire fontosnak tartom a felelősség teljes utazást. Hogy beszéljünk arról, ha valaki arra adja a fejét, hogy egy másik országba utazik, mennyi mindent kell megszervezni, utána járni, internetet bújni, információkat kutatni, szállást keresni, autó bérlés feltételeinek utána járni, blogokat olvasni stb...

Új-Zéland Magyarországhoz képest a világ másik felén van, EU-n kívül, sok szabály itt más mint otthon... Ha bizonytalan vagy bizonyos kérdésekben, néz utána, olvass, kérdezz hivatalos csatornákon.

Azt is fontosnak tartom, hogy akár turistaként, akár working -holiday vizummal, akár munkáltatói, vagy letelepedési vízummal jön valaki, legyen félretett pénze...legyen egy biztos háttere, mert akármi történhet, orvoshoz kell menni, lerobban a megvett kocsi, műszakiztatni kell, bútort kell venni, drágább szállást tudsz választani stb....


Öt és fél éve íróm a blogot, és egyre többen kerestettek meg, hogy érdeklődjetek tőlünk, milyen itt az élet, meséljünk hogyan jöttünk ki, mire érdemes figyelni, milyen oldalakon lehet információhoz jutni, lásd bevándorlási ügyek, lásd álláskereső oldalak, boltok, adóhatóság stb...

Igyekszem mindig válaszolni a legtöbb tudásom szerint, és ha általában munkával, vagy annak jogi hátteréről kell valami infó, akkor Péter szokott válaszolni, vagy nekem átadja az infót és én közvetítem....


Azt is lehet tudni, hogy sok "pótgyerekünk" van, akik otthoni ismerősök által veszik fel a kapcsolatot velünk, és ha tudunk akár szállásban is segíteni, akkor megteszük. Persze ez nem azt jelenti hogy boldog-boldogtalant be tudunk fogadni.  Annál is inkább merthogy szülők lettünk, és féltjük Lilit, kit engedünk a közelébe....



Ezt a posztot már vagy tucatszor próbálom befejezni, de mindig elakadok... Azt szoktam mondani az a  jó blogbejegyzés, amikor elkezdem írni és természetesen jönnek a kezemre a betűk, alkotnak szavakat majd mondatokat.


De ezt a posztot személyes érzelmek ihlették, egy történet....

Szóval ha utazni készülsz, informálódj, kérdezz, szervezz.....


(Ha van tanulságos történeted utazással kapcsolatban, vagy javaslatod, vagy tanácsod....írd meg...hogy mások is tanulhassanak....)