"Csókolom én is magyar vagyok"....

Mindig olyan jó érzéssel tölt el ha beszélhettek magyarul, és annál jobb érzés mikor egy-egy magyarral itt kint találkozunk, megismerkedünk, és elkezdünk beszélgetni:)


Múlt héten történt egy bevásárlásunk alkalmával, hogy álltunk az önkiszolgáló pultnál Robival, épp nézegettük az aszalt gyümölcsöket, mogyoróféléket, sósat, édeset. Hogy mit is kéne vennünk. Beszélgetésünk közben egy eladó odajött hozzánk, "jééé ti is magyarok vagytok?":) "Mióta vagytok itt kint?"

Kiderült erdélyi magyar, férje román. És ő beszél egyedül a családban magyarul. Fia is tud egy kicsit, de nem nagyon:)


Nagyon édes volt. Meg is adtam neki az e-mail cimemet ha szeretne beszélgetni magyarul, szivesen teszem.:)

Most hogy kint vagyunk nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire hiányzik az anyanyelvem, milyen szép nyelvünk van, és milyen jól esik ha magyar szavakat hallok itt kint:)

Ma elmentem önkénteskedni, és éppen segitettem az időseimet a bejárathoz vinni a kirándulásra. Mikor Jan, az irodai hölgy, odajött hozzám és bemutatott egy nénit, aki látogatóba jött az egyik idősemhez, hogy tudtam-e hogy a néni is magyar:)

Gyors bemutatkozás után elkezdtünk beszélgetni. Mesélte mielőtt kijöttek elkezdetek otthon angolul tanulni:) Édes néni:) Meg is beszéltük majd folytatjuk a csacsogást:)


Szóval szeretem az ilyen találkozásokat. Nagy a világ, mégis egy-egy alkalommal valamilyen csoda folytán megtaláljuk egymást mi magyarok, igy lehetősegem nyilik beszélgetni. Amit nagyon szeretek. És olyan jó azt mondani:) "Csókolom én is magyar vagyok":)



Új év, Új tanfolyamok....

Új év, újabb tanfolyamok.... Folytatom az angol tanulásom. Ebben az évben most indultak először tanfolyamok. Eddig iskolai szünet volt és most Februárban kezdődtek el újra az esti tanfolyamok....


2 tanfolyamra is befizettem. Az egyik egy beszéd tanfolyam ESOL Level 4. Ezt a tanfolyatot negyedszerre kezdem meg. Szinte mondhatnám azt is hogy, hazajárok. A tanulmányaim alatt kialakult Marjorie a tanárnőm és köztem egy jó kapcsolat. Pontosan tudja, milyen ütemben vagyok képes tanulni, milyen módszer hatásos nálam, mennyi információt vagyok képes feldolgozni....


Talán azt is mondhatom egy kicsit barátok lettünk... Több privát levelet is már váltottunk, sokat beszéltünk, tud egy csomó mindent az életemről, hol is tartok.


A másik tanfolyam egy nyelvtan tanfolyam FOCUS ON GRAMMER ( ESOL Level 3-4.)
Azt hiszem eljött az ideje, hogy most hogy elkezdtem beszélni, egyre jobban érzem magam a bőrőmben egyre jobban meg merek szólalni, elkezdjek újra az alapoktól tanulni. Hogy ne csak beszéljek, hanem helyesen kezdjek el beszélni, helyes igeidőt használjak, egyre komplexebb mondatokat tudjak használni, irásban is egyre jobb legyek, kérdéseket tudjak helyesen feltenni.

Szóval elkezdődőtt újabb 2 hónapos tanulás. Időközben majd irók, hogy állók, milyen élményeim vannak:)



Sűrű Hétvége...lakáskeresés folytatása....

Ez az újabb hétvége megint gyorsan elment:)

Szombaton telefoncsörgésre ébredtem. A munkahelyemről telefonáltak, be tudnék menni dolgozni. Be tudtam. Ez volt az első olyan munkanapom, amikor önállóan dolgoztam. Eddig csak plusz ember voltam  az otthon részen. Tulajdonképpen besegitettem a napi rutinba. Segitettem reggeliztetni, ágyneműket cseréltem, ágyat vetettem be....


És ez volt az első teljes műszakom is, ami 8 órás műszakot jelent. Hát nem mondom  hogy nem fáradtam el:)


Hazaérve egyik kedves barátunk volt nálunk Terence:) Péter meghivta hozzánk, egyrészt régen volt nálunk, másrészt igy Péterék ki tudták próbálni az új társasjátékot:)

Csinált Péterem kis BBQ húsit, krumplit hozzá, grillezett gombát, nagyon finom volt. A húsit beáztatta fűszerekbe és sörbe:) Szeretem ezt a kombinációt:)


Jó kis délután volt:)


Estére Dani barátnőm hivott meg magához. Ezen a héten ünnepelte a szülinapját és most hétvégén volt a nagy party:)


Amigas-Chicas-Csajos kép:)

Imádom őket...Sajnos itt már csak 3-an....és Lassan márcsak kettemón maradunk Valevel....

A szülinapos:)


Sajnos nem csak szülinapi party volt, hanem egyben amolyan búcsú party is:(  Dani megy haza Chillébe a kislányával. Úgyhogy nevetés mellett a sirás is főszerepet kapott...


Nemcsak én, ő is meghatodott. Körbeálltuk, elénekeltük neki a Boldog Szülinapot cimű dalt, persze spanyolul:) És mindenki mondott egy kis beszédet hozzá. Mivel nagyon elézékenyültem, igy az én beszédemet úgy oldottuk meg, hogy Valénak mondtam el angolul a gondolataimat, ő meg tolmácsolta Daninek spanyolul. Egy-két zsepi elfogyott:(


Hazaérve márcsak egy ágyat kivántam, hosszú nap volt:) Jó hogy van Brünhilda, a kocsink. Általában mindig ilyen jelzőkkel illettem, " jaj de nagy, olyan mint egy busz", "meg nem tetszik a formája", de most nagyon jól esett, hogy egy ilyen sűrű nap után hazavitte a fenekemet:) Szóval Köszönöm szépen Brünhilda, Péterem, jaj meg hát köszönöm Yodának (GPS) is:)

Vasárnap jó sokáig aludtunk, élveztem, hogy Péter mellett kellek. Szeretem ezeket a reggeleket.

A vasárnapi program  pihenésből és háznézésből  állt.

Sajnos el kell költöznünk innen ahol már lassan másfél éve lakunk. Persze a kapcsolatunk ezzel a lakással elég vegyes volt, néha nagyon szerettem, néha nagyon nem.


Van egy nagy hátránya ezeknek a paprirházaknak. Én csak igy hivom őket, mert könnyű szerkezetes házak, amit hamar, könnyen fel lehet épiteni, össze lehet rakni. Szóval a hátránya, ha kint 0 fok van, akkor bent is nagyrészt ekörül mozog a hőmérséklet. És sajnos szimpla üvegű ablakaink vannak, amik könnyen átengedik a szelet és a hideget. Szóval néha kijött a számon, mennyire nem szeretem ezt a házat. De most hogy mennünk kell, nehéz szivvel hagyom itt, hozzánk nőtt, berendeztük, belaktuk.

Emlékszem mikor megláttam, a hütőn és a tűzhelyen kivül semmi más nem volt benne. És ahoz képest sikerült otthonossá tennünk.

A lakásnézés nem ment egyszerűen, néha elég lehangoló dolgokat láttunk. El is keseredtünk. 2 héttel ezelőtt, 2 utcával felettünk találtunk egy 3 szobás, nagy nappalis, új ablakos, heat pumpos házrészt. Nagyon tetszet, egy baj volt vele, sajnos sokat kell aránylag gyalogolni a buszmegállóhoz, és ha télen esős időben kell tenni, akkor igen csak "elázás gyanúja áll fenn".


Egy szó mint száz, az újabb lehangoló háznézés után arra jutottunk megkérdezzük megvan e még az emlitett ház. És láss csodát megvolt, és láss csodát kellett is küldenünk referencia elérhetőségeket. Ahhoz képest hogy milyen lassan és nehezen mentek eddig a dolgaink, most egy varázsütésre nyitott ajtókra találtunk:)

Jó volt ezzel a tudattal lefeküdni, és jó volt ezzel a tudattal kezdeni egy új hetet:)

Megjegyzés: Hétfőn le lettünk ellenőrizve, és átmentünk a rostán. Délután mehettünk is aláirni a szerződést. Igy jelentem boldog új albérlők vagyunk egy olyan házra, ahol mégjobb a kilátás:),  és akik 2 hét múlva már költözhetnek is:)


Szórakozás, munka, gondolataim....

Múlt hétvégén elmentünk 2 ócánpartra. Szombaton az egyik kedvenc helyemre  mentünk Scorching-Bayre. Vasárnap megnéztünk egy új partszakaszt, Titahi- Bayt.



Titahi Bay és a fiúk

Titahi Bay partrész

Lábak , Homok és Sör

Csakhogy rólam is legyen kép:)


A labda és a sapka

A fiúk a vizben játszanak

Fisn 'n' chips  evés a parton

"Kéritek a labdát?" Én is játszom ám:)




Úgy csináltunk, mint az itteni fiatalok. Vettünk egy Rugby labdát, hogy dobálhassunk, vittünk magunkkal takarót, amin ücsöröghetünk. Vittünk magukkal inni és ennivalót. Vettünk magunknak sapkákat biztos ami biztos, tanulva  múltkori leégésünkből.

Vasárnapra már olyan bátrak lettek a fiúk, hogy még a felsőjüket is levették.

Jó volt a levegőn. Mindannyiunknak jól esett. A fiúknak jó volt az egész heti munka után szabadlevegőn lenni, nekem meg ez volt az útolsó szabad hétvégém, igy én is kihasználtam maximálisan. És hogy miért is volt az útolsó? Jelentem elkezdtem ezen a héten újra dolgozni.


Múlt héten kaptam meg a választ Suetól a levelemre, miszerint akkor kezdek amikor szeretnék, szóljak mikor lenne jó. Nagyon hálás vagyok a munkahelyemnek, a kollegáimnak, a főnökasszonyomnak, hogy ennyire támogattak a bajban, velem voltak lélekben:)

Igazán nem tudtam eldönteni magamban mi is lenne jó nekem. Azt éreztem hogy nem érzem jól magam itthon. Nem jó már csak itthon lenni, semmi értelmeset nem csinálok. Mondhatom egy kicsit begúboztam. Kizártam a külvilágot. Szinte csak akkor mentem ki amikor a fiúkkal valahova elmentünk kirándulni, vagy vásárolni. Meg jó lenne magamat helyre rakni. Egy kicsit belehalt a lelkem. Meg néha úgy érzem a nőiességem, a női létem is sérült.

Érdekes egyébként hogy magamat nézni, mennyire félős lettem, mennyire nem bizok néha magamban, mennyire mást gondolok egy-egy nap egy-egy dologról. Ilyen kérdés most ami zavaros bennem, a hogyan tovább gyerekkérdés.... Egyik nap belevégnék már most azonnal. Másik nap annyira megrémülők a gondolattól, hogy arra gondolok, lehet jobb lenne ha nem lenne majd. Érdekes magamat figyelni, néha ijesztő:)



Hiányoztak az időseim, de féltem, hogy nem vagyok jól lelkileg, vajon tudok-e kedves lenni hozzájuk, tudok-e segiteni, tudom-e újra szeretni a  munkám. Ezért is kezdtem el csak önkénteskedni, hogy lássan hogy vagyok, képes vagyok-e újra visszamenni, és teljes erőbedobással segiteni, szeretgetni. Szeretgetni, támogatni. Úgy gondolom, hogy ez a  szakma egy különleges hivatás. Megadhattom ezeknek az embereknek akik egész éleüket végig dolgozták a kelő támogatást, a kelő segitséget, a kelő elfogadást. És hát sajnos itt is jellemző, nemcsak otthon, hogy valakinek vagy távol vannak a családtagjai, vagy nem nagyon látogatják a bentieket. Igy egy kicsit tényleg a családtagjaim lettek. Sajnos a nagyszüleim már nem élnek, igy ezek az idősek tulajdonképpen a nagyszüleim, és egybn a barátaim is. Hiszem csak igy lehet ezt a hivatást csinálni. Hiszem hogy mindenedet oda kell adni, és akkor tudod jól csinálni a munkád...

Szeretnék tanulni, hogy jobb gondozó lehessek. Ma meg is fordult a fejemben, hogy szeretnék tanulni erről a hivatásról itt kint. Mi itt a helyi " politika", hogyan tudnám magam mégjobban fejleszteni....Persze ez óriási kihivás nekem, nemcsak szakmailag, emberileg, de  a nyelv szempontjából is. De ez még a jövő kihivása lesz....


Most igyekszem napról napra élni. Ezen a héten elkezdtem a munkát ez a biztos. Ez a jelen. Egyenlőre plusz ember vagyok, besegitek. Mindenki örült nekem. Megölelgettek, megszeretgettek.

Jó újra dolgozni. Megint úgy mentem be az első napomra, mint egy "kezdő kisiskolás". Megvolt az éjszakai forgolódás, a gondolkodás milyen is lesz a nap, az izgalom érzete a gyomor tájékon:)

De elkezdtem és folytatom tovább napról, napra....


Kirándulás a Mount Viktoria Kilátóhoz...

Jó hogy Robi itt van. Igy hétvégente igyekszünk elmenni valahova, mutatni egy újabb szeletkét Wellingtonból neki.

Szombaton felsétáltunk a Mount Viktoria Kilátóba. Innen ahol lakunk egy erdei ösvényen fel tudnk menni. Napok óta nagyon meleg volt, igy a fiúk is élvezték, hogy az erdőn keresztül megyünk fel. Félúton van az egyik kedvenc helyem. Az egyik dombon van egy pad, és onnan csodás kilátás nyilik. Imádok itt ücsörögni, nézelődni. Csönd vesz körül. Néhol egy-egy futót látni, egy-egy kirándulót. Tényleg az az igazi nyugalom vesz körül:)

Kedvenc padom:)

A fiúk is megpihentek:) És kétfele néznek:)






A kilátóhoz felérve csodás látvány tárult a szemünk elé. Robinak is nagyon tetszet. 360 fokban mindent lehet látni. Innen a repőlőtér kifutóját is látni. A fiúk számolgatták a repülőket szorgalmasan. És csináltunk egy-két képet a felszálló gépekről is.










Meg volt egy kis móka-kacagás is... de ezt is képekben mutatom inkább meg:)
























Első önkénteskedésem, mióta....

4 hete hogy otthon vagyok. Kezdem nagyon rosszul viselni. Mindig is rosszul viseltem. Mondjuk én is hibás vagyok, tudom én ezt. Most végre mehetnék, találkozhatnék barátokkal, csinálhatnám amit kedvem tart. Ehelyett itthon vagyok...

Az igazság az hogy nehezemre esik emberek között lenni, kedvesen kommunikálni, figyelni a másikra, szeretni... Igen szeretni...

Persze szeretnék visszamenni lassan dolgozni, irtam is levelet főnökasszonyomnak, és elküldtem Cathynek is, akinek segitek önkénteskedni.

Múlt héten el is kisértem az időseimet piknikre. Elmentünk az egyik kedvenc partrészemre, Scorching-Bayre.

Sokan mentünk, fisn and chipset ettünk, és gyönyörködtünk a  tájban, néztük a vidáman játszó gyerekeket, beszélgettünk...


Féltem a találkozástól, féltem tudok-e majd kedves lenni, tudok-e majd gondoskodni, figyelni rájuk.

A kollegák és az idősek is nagyon örültek nekem. Jól megleptem őket, sokan nem tudták hogy megyek. Kaptam öleléseket, puszikat, jó kivánságokat, és egy kérdést is Mikor jössz vissza?:)

Jól eset nagyon, hiányoztak már:) És amennyire féltem, olyan jól éreztem magam...

Majd elválik mikor tudok kezdeni, egy biztos szép lassan kezdek neki, nem terhelem le magam, mint előtte...Aztán remélem az idő mindent elrendez....Remélem....


Please welcome my first blog text in English:) Be careful, maybe you will be shocked:)

Hello Everybody. Today I am writing my first  blog text in English.  And why does this happen?

Robi came here in New - Zealand and we discussed why I haven't written my blog  in English yet. I answered because my English was not good. But he said I might have more reader if I wrote my blog not just in Hungarian.


I think he has a challenge that he teaches me. He is originally a teacher.

I know he would like to help me, but I think the problem is me. I would't like to show someone that I am silly.

When  we came here I spoke just a few words in English. I have been learning English for 11 years at school, but the real learn was in high school. I had a very good teacher.

I have never thought before I would live in another country. And now I am here. I started some courses. Because it is important that I can speak to other people. And I found job.

Now I have a job. So more important  to me that we could understand each other at my workplace.

When I started a  course I met a lot of people from several countries. That time I realised I wasn't  alone. Nobody speaks and writes English well.

So maybe in the future you are as reader sometimes will  find some blog text in English :)

See you:)

Love:)

Klarikiwi:)