Megyünk újra haza....Magyarországra...

Utazunk...Most már biztos....Annál is inkább mert megvettük a repülő jegyeket.

Régóta nézegetjük a jegyeket, mivel időponthoz vagyunk kötve, így pont a legnagyobb csúcsban augusztusban megyünk haza....Egy magyar pár barátunk ajánlott egy utazási ügynököt Aucklanben, aki szintén magyar hölgy...Tőle vettük meg a jegyet, olcsóbban, mint amilyen ajánlatot kaptunk mástól...Azért döntöttünk ez mellett, mert elég sokat sikerül kettőnkön megspórolni....Hátránya, hogy át kell egyszer szállnunk egy másik repülőgépre így eggyel többször kell be-és ki checkolnunk....


Totálisan más útvonalon megyünk haza mint tavaly:


Idén Magyarország fele: Wellington-Auckland-Sanghaj-Zurick-Budapest


Visszafele Új-Zélandra: Budapest-Bécs-Bangkok-Auckland-Wellington....


És hogy mikor is indulunk: augusztus 5-én...És elég sokáig tudunk maradni...Visszafele szeptember 11-én indulunk....


Most annyira nem vagyok izgatott mint tavaly....Most hogy nézegettem a repülőket, egyre jobban félek....Nem magunk miatt, hanem Csöpke miatt....Nagyon remélem minden rendben lesz vele a visszaúton....


Belső gontolataimra kapott válasz....

Azt hiszem a rágódásaimra megjött a válasz... Tegnapelőtt volt megbeszélésem a fő-fő nővérrel az első egy évemről....Hova jutottam, hogy állok, miben kell javítanom....


Az elejével a beszélgetésnek nem is volt problémám, a végén annál inkább. Csalódottan jöttem ki....


Elmondtam az értékelésem után őszintén a dilemmámat miszerint arra gondoltam szeretném képezni magam, hiszen egy éve itt vagyok, és ez fontos nekem, másrészt szeretnénk továbbra is gyerekeket... Kérdeztem Helen véléményét, mit gondol az eddigi munkámról, és hogy látja készen vagyok-e a továbbképezésre...


Ráadásul sajnos különböző okok miatt nem sikerült befejeznem a betanulásomat a felső szinten, ami  kórházi rész inkább....


Mondta hogy elégedett a lenti munkámmal, és továbbra is lent kiván rám számítani.... A szakmai tanulásomat meg egyenlőre nem javasolja, mert még nem tartja megfelelőnek az angol szintemet....


Elkedvetlenedtem, sőt sírtam ez után. Nem azért mert visszautasítottak, hanem azért mert esélyt se kaptam, nem bizik még bennem, hogy meg tudnám tanulni....Kicsit úgy érzem mintha egy kis remény sugárt vettek el volna tőlem....

Igyekszem nagyon keményen dolgozni, igyekszem néha erőmen felül, hogy bizonyítsak...És hát valljuk be nem könnyű, nem könnyű hiszen egy idegen nyelven kell érvényesülnöm egy idegen országban.....


Szomorú vagyok, és nem sokat aludtam, jó is volt, hogy nem kellett mennem dolgozni.....

Kicsit úgy érzem, hogy arra jó vagyok, hogy megcsináljam a rám bízott feladatokat, hogy jó vagyok, mert mosolygok és kedves vagyok, jó vagyok, mert ha kell bemegyek szabadnapomon, és csinálom a dolgom....De arra nem vagyok jó, hogy habár lelkes vagyok, tanulhassak, tanítsanak, arra nem vagyok jó, hogy a saját szintemnek megfelően képezzem magam.....Ezt vették most el tőlem.....


Jövő évi célként az első helyeken az angolom javítása áll, azáltal, hogy folytatom tovább a tanfolyamaimat.... A következő pont hogy tavaly 10 tréninget csináltam meg, tehát idén minimum 10-et kell megcsinálnom vagy annál többet, az utolsó pontként a szakmai továbbtanulásom, ACE program elkezdése áll, amit majd akkor átbeszélünk újra....


Az irásos jellemzés a következő:


"Klara is a very caring worker who caries out her duties with great care. English is her second language but she does manage to communicate very effectively with the residents and staff. It is a joy to have Klara as part of the team. She is very reliable and always neat and tidy...."

Belső gondolatok...Érzések....

Az útobbi napok érdekesen alakultak a beszélgetéseim által. Elég sokat beszélgettem a múltamról, a jelenemről, és a jövő lehetőségéről....


Én magam mióta Babócát elvesztettük, csakis a mában élek....

Sokan mondják nekem tanácsként, higgyél Istenben, legyen hitted, hogy anyuka lehess....és ha Isten is úgy akarja akkor megsegit.... A kommunikációt a fehér szakállal megszakitottam, nincs többé imádkozás, nincs többé beszélgetés....Annyi kérdés maradt, amire nem találom a választ....

Elég vegyes érzések is elő jönnek bennem...Van úgy hogy olyan fajta méreg van bennem, amit ki kéne valahogy engedni, olyan fajta kedvetlen szomorúság van bennem, hogy ki kéne ereszteni, és van egyfajta érzés, hogy miért érdemeltem ezt fentről...Hogy valamit rosszul csináltam, valamiért bünhödnöm kell.....


Magamat igyekszem mindig tükörből figyelni....Sokszor kommunikálok magammal, hogyan vagyok, mit gondolok, mi lesz velem, velünk....


Érdekes ezeket az érzéseket figyelnem magamon...Minden nap tényleg változik....Most valszeg megint azért jött elő jobban...Mert egyre többen kérdezgetnek mit szeretnék elérni a munkám kapcsán, tovább szeretném magam e fejleszteni...


Merthogy van az a dilemma, ami nem múlik, hogy anyuka szeretnék lenni...De ott van mellette, hogy visszamentem dolgozni...Továbbra is imádom a munkám, igyekszem egyre jobb lenni benne,....De most valahogy megakadtam ...Most jönne az, hogy el kéne kezdenem az itteni tanulmányaim, hogy itt is meglegyenek bizonyos szertifikációim....


Ráadásul az egyik főnővér akire nagyon felnézek, megkérdezett 2 hete, hogy szeretnék e részt venni egy csoportban, ahol a főnővérek, a vezető, a mosoda vezetője, és egy gondozó vesz részt....Szóval megkérdezte lenne e kedvem csatlakozni, és elkezdeni velük a munkát.... És kérdezte tőlem hogy hosszú távon gondoltam e a vissza jövetelt....


Mondtam neki, hogy szeretnénk hazamenni, ami nem sokára lenne időben, és szeretnék továbbra is anyuka lenni....(Bár persze ezt nem tudom mikor adatik meg, ha megadatik....)....Szóval relatív, hogy mennyi ideig tudok maradni, mi lesz a jövő.....

Mióta történt, ami történt, megfogadtam nem tervezek, csak a mának élek.....


Szóval nehéz most.... Valahogy vegyes érzések vannak bennem....Ott van, hogy nagyon örülök a lehetőségeknek, hiszen most érik be az eddig munkám az időseimmel, másrészt, másra vágyom....


Abban reménykedem az ÉLET nevezetű játék, lassan ad valamiféle választ, hogy jobbra, vagy balra indulok.....Addig is egy kicsit gondolkodom, egy kicsit toporgok.....aztán elválik.....


Hétfő reggel:)

Hétfő reggel:) Szabadnap, Kis nátha, Reggeli tejes-kávé mályvacukorral, Napfelkelte:)


Csodás napnak igérkezik:) Mai időjárásjelentés: szélcsendes, csodás, kora őszi időjárás, kellemes hőmérséklettel és csodás napsütéssel.....




Pénteki "fun" este:)

Egyedül vagyok, édes magányomban.....A fiúk elmentek egy nagyobb kirándulásra.....Szegény Robinak a motorját felborították, és most elmentek egy másik motorért, amit fel tud használni alkatrészként a sajátjához.....


Így édes nyugalmamban zenét hallgatok, és van egy kis időm irógatni:)


Pénteken szabad voltam, és megbeszéltük a fiúkkal, hogy bemegyek hozzájuk a munka helyükre. Az ötlet onnan jött, hogy Robival nagy csocsó partit rendeztünk, és meg beszéltük, van bent a cégnél is egy csocsó, menjek be és játszhattunk egy nagyot a többiekkel....


Péteréknél úgy működik a pénteki nap, hogy ha mindenki letette a "lantot", akkor a sok kis hűtőből előkerülnek a sörök és borok, és hirtelenjében elkezdenek kinyitódni:) És kezdődhet a hétvégére való lazulás. Ilyenkor kisebb csoportok alakulnak, ahol jókat beszélgetnek, és nevetgélnek....És előkerülnek különböző hangszerek is, amik megtelnek hangokkal, és a sok IT-s átváltozik zenekarrá:)


Nagyon édesek, eddig csak hírből hallottam mi történik bent, és most személyesen is megtapasztalhattam:)

Meg hát így láthattam, hol ülnek a fiatalok:)

Azt azért mondanom se kell, hogy mikor beérkeztem, a fiatalok többsége már jól érezte magát, míg az én 2 fiatalemberem, nagyban nyomatták a munkát....Péter csak hátra fordult mikor leültem a körbe, és mondta, "még nem végeztem, bár nem féletelek, feltalálod magad", így én kezdtem helyettük lazulni:)
 Robinak köszöntem, mondtam is neki, "te Robi nem ma ünnepled a névnapodat, merthogy Róbert neve napja volt"....Válaszként csak ennyit kaptam: "Most hogy mondod, de ma ünneplem, teljesen el is felejtettem:)"


Nagyon jól éreztem magam:) Kaptam söröcskét, limoncellot:)

Jókat beszélgettem, közben aki nem ismert, megkérdezte: "te is itt dolgozol"?, mondtam mindig sajnos nem:) Én nem lenni IT-s:) De azért megfordult a fejemben milyen jó is lenne...Még soha nem volt ilyen irodai munkám, ahol lenne íróasztalom, kis székecskével, számítógéppel, reggeltől-délutánig tartó munka idővel, szabad hétvégével:)


De javasoltam a többieknek ha esetleg valamiféle szociális munkás kell a cégnél, aki meghallhatja a napi bajokat, tanácsokat ad, akkor javasolják a managementnek....Jövök szívesen, fogom a kezeket, és segítek:)


Az este további része is jól folytatodott....Találkozonk volt Zitámékkal....Jaj de nagyon imádom  őket...Bemutattak minket az egyik barátuknak, aki szintén itt él Új-Zélandon....


A városban, az egyik Ír Kocsmában találkoztunk. nagyon jó kis hely.....Fa burkolatos, csapolt sörös, kicsit füstös, zenekaros....A hely neve Molly Malones....


Jó kis söröcskét ittunk, és egy idő után elkezdődött az élő zene is...Hihetetlen tömeg  lett hirtelen, mindenki elkezdett táncolni.... Egy csomó középkorú  is jött szórakozni, és együtt táncoltak-mulattak a fiatalokkal. Mondtuk is ilyet otthon ritkán látni....Mindenki csinibe vágta magát, és péntek lévén kikapcsolódásként barátokkal tölti az estét....


Nem maradtunk sokáig, mert én hétvégén dolgozom, így sajnos én nem birok éjszakázni... Reggel  5-kor csörög "kegyetlenül":) az ébresztőm.....


Ma gyalog mentem be dolgozni. Nyugodt, szép reggelünk volt....Mikor elindultam még fáztam, mire a munkahelyemre értem, olyan melegem volt hogy csak na:)


És most el is búcsúzom, megyek csinálok fini vacsit,ha a fiatalok hazajönnek, akkor legyen meleg kajcsi az asztalon:)


Mai Vacsi:  Cukorborsó főzelék, fini fasirtócskákkal:)

Egy éves évforduló....Egy éve hogy dolgozom:)

Ezen a héten van az egy éves évfordulóm.....2012. Május 28-án volt az első munkanapom..... 1 éve hogy az idősek otthonában dolgozom.

Emlékszem mikor az egyik önkénteskedős napon, Cathy kérdezte, hogy siettek-e, és ha van egy-két percem, az Idősek otthona vezetője szeretne velem beszélgetni, keressem meg....


Dobogó szívvel mentem az irodájába....Leültetett  és megkérdezte, hogy volna-e kedvem itt dolgozni, mint Gondozó..... Emlékszem, azt hittem rosszul hallok, vagy valamit félreértek....

Szerencsémre nem igy volt...:)


És emlékszem az első munkanapomra is.....Gyalog mentem....Kint még az épület előtt találkoztam, az egyik főnővérrel, akinek mondtam ki vagyok, és hogy ez az első napom....Mosolyogva üdvözölt, és mondta menjek a Staff Roomba:)


Mindenki nagy szemekkel nézett rám, mit keresek bent...Igyekeztem mindenkinek bemutatkozni....


Maria az egyik gondozó kezdett betanítani....Olasz hölgy, olasz temperamentummal:) Nagy mosoly, hangos nevetés, csupa-csupa ÉLET....:)


És hát azóta is folytatom a dolgom....Mindennap tanul az ember....Szeretem a munkám....Szeretem az időseim....Édesek....Sokat tanulunk egymástól, családdá váltunk....


Arra gondoltam, hogy viszek is egy kis virágot Suenak, a főnök asszonyomnak, meg Cathynek akivel kezdtem az önkénteskedést, és ha úgy jön ki a lépés, mai napig folytatom..... És Jannek, aki fergetegesen szervezi és koordinálja a benti dolgokat....


Sokat köszönhettek nekik....Leginkább azt, hogy hittek-hisznek bennem:)