Ketten maradtunk...

Ketten maradtunk újra...Fura is kimondani...Hiány érzetem van. Robi éppen hazafelé tart, lassan haza is ér. És hogy mi történt és miért ment haza. Nem az én tisztem elmesélni.

Inkább megmutatom. Robi keze nyomán:

http://idenekemujzelandot.blogspot.co.nz/search?updated-max=2013-10-20T11:24:00%2B13:00&max-results=30

Ez az év elég érdekes évnek mondható, mondhatom ezt nemcsak a magam nevében, de Péterében is, hogy alig várjuk hogy vége legyen és új évet kezdjünk.

Az elmúlt hetekben elég sok féle érzelmet éltünk meg. Sok mindenen el kell gondolkoznunk mi és hogyan lesz.

Talán elég ha elmesélem mennyi minden történt velünk egy hosszú hétvége alatt, milyen érzelmi és hangulati skálán mozogtunk....


A múlt hét arról szólt, hogyan megy Robi, miket kell még elintéznie, a biciklijét szétszereltetni-csomagoltatni, bepakolni, motort eladni.És a hétvégén elbúcsúzkodni, még egy utolsót kirándulni.....


Pénteken találkoztam Vale barátnőmmel. 6 hónapos várandós kismama. A találkozásunk oka pedig, hogy ezen a hétvégén mennek haza Argentinába. A tervük, hogy otthon családi körben szüljön, és majd jönnek vissza, hogy Pablo a férje befejezze a tanulmányait.

2 éve ismerem mióta szinte itt vagyunk. Támogattuk egymást, figyeltük, hogyan alakul egymás élete. Emlékszem mikor vele és a lányokkal egyre közelebb kerültünk. Az új élet kezdete hogyan kovácsol minket össze. Ma már csak Vale van itt Új-Zélandon, és most ő is menni készül, és nem is tudom igazán ez egy végleges búcsú volt, vagy tényleg visszajönnek-e.

Épp azt beszélgettük milyen érdekes a két évünk alatt hány barátnak, ismerősnek volt csak egy állomás Wellington, vagy maga Új-Zéland, és hogy mennyien eltűntek az életünkből, hányan hazamentek, vagy egy új országban, új városban folytatták az életüket.

Beszélgettünk a jövőnkről is. Meg is beszéltük, hogy öregszünk, mert mind a ketten úgy gondoljuk, többször nem szeretnénk újra kezdeni az életünket. Szeretnénk egy nyugodt életet, egy családi fészket. És hát jókat kacagtunk az angol nyelvünkön, hogyan alakul, milyen nehézségek, vagy éppen sikereket értünk el:)

Egész délután beszélgettünk, jókat nevetgéltünk, jó társasággal könnyen szárnyal az idő. Még a fiúk is időközben befutottak. Így volt lehetőségem Robinak bemutatni Valet:)


Szombaton volt egy party nálunk, ahol Péter és Robi kollégái jöttek. Modar a szíriai srác hozott fini marha húsit. Péterem marha pörköltet csinált belőle. Isteni finom lett. Azt hiszem most is bebizonyítottunk, hogy finom a magyar konyha. A gulyást már ismerték, kérdezgették többször is a fiúktól, mikor lesz újra gulyás party. Most pörkölttel ismerkedhettek meg. Volt hozzá krumpli és risz köretként, és persze savanyúságok.

Szombat reggel Robi és én a városba indultunk még a vendég sereg előtt, hogy pár dolgot elintézzünk. Robinak bankba kellett mennie, csokit vettünk, meg elmentünk az összecsomagolt biciklijéért.

Én amíg hivatalos ügyeket intézet, elmentem kinyomtatni neki pár képet. Az eddigi kirándulásainkból, az ittlétéből csináltam egy kis összeállítást. Ezzel szerettük volna meglepni, ami jelentem sikerült, és szerettem volna, ha egy kis emléket vissza magával haza.



A party nagyon jól sikerült, jókat ettünk, jókat beszéltünk, nagy csocsó versenyt tartottunk. Zengett a ház egymás ugratásától, a nevetéstől:)

Péternek estére be kellett mennie dolgozni, így a vendégeket be tudta vinni a városba. Még jó hogy 7 személyes nagy kocsink van. Imádom Brünhildát. Benne minden és mindenki kényelmesen befér, elfér. Ezt most is, mint a múltban többször is kihasználtuk.

Vasárnap Péter elment egy társas nagy partyra. Mi Robival elintéztünk egy látogatást a bicikli boltban, sajnos kimaradt egy-két alkatrész a csomagolásból.

Utána kimentünk Scorching Bay partjára szó szerint sütetni a hasunkat. Csodás idő volt, lenge széllel. Sok család kiment a szabadba.






















Mivel hosszú hétvégénk volt. Hétfőn szünnap volt. Labour ( munka ünnepe) hétvége volt most nálunk. Így el tudtunk menni együtt délután hármasban  a partra sétálni.  Szintén csodás időnk volt. Jókat beszélgettünk. Sokat fényképeztem. Imádok fényképezni,  csodás színek voltak. Nagyon jól éreztük magunkat....























Sokat beszélgettünk, mi is történt, mit gondolunk, mit érzünk, mit hozhat a jövő. Meg is beszéltük, hogy ne beszéljünk búcsúról, hiszen ki tudja mit hoz a jövő:)


Kedden Robi elindult haza. Péter kivitt minket a repülőtérre, hiszen Robinak jó sok csomagja volt, én megvártam míg el nem indul,. Péter ment dolgozni.

Mondtam is Robinak, hogy szeretem volna egy kis ultravalót mondani neki, de nem mondok, hiszen annyi minden jó és rossz történt. Majd leülepszik otthon, és meglesznek a maguk tanulságai.

Egy biztos még soha nem élt velünk senki ennyire közel, és hát Robi se élt másokkal ennyi időt. Úgyhogy elmondhatom sokat tanultunk egymástól, és egy erős barátsággá-szövetséggé alakultunk át. Mini családdá.




"Take a break. Take a train" ....

Új-Zéland hihetetlen természeti csodákat rejt magában, csodás tájai, hegyei, maga az óceán...


Egy utazásra szeretnélek vinni titeket. Hogy pontosabb legyek, egy kis vonatozásra. Találtam egy csodás videót, ami bemutatja ha vonattal közlekedünk, milyen szépségeket láttunk út közben.

Csodás videó, csodás táj, és csodás zene:)







"Mindig ilyen csütörtöki napom legyen":)

Van itteni telefonom, hiszen hozzá tartozik az itteni életemhez. De be kell vallanom nem sokat beszélek rajta angolul. Egyedül már csak a fodrász nénimmel szoktam beszélni Kate-tel. Havonta járok hozzá. Egy másik város részben van a fodrász üzlete, tőlünk olyan 35 perc gyalog útra.

Szerdán hívtam, hogy kéne egy kis hajvágás, mert már veszítem el a formáját a  hajamnak, annyit nőtt.

Csütörtök reggelre beszéltük meg a "randinkat".... Én voltam az első vendége. Korábban érkeztem, így arra gondoltam lemegyek a közeli kávézóba, és veszek magunknak valamit. Zöld tea mellett döntöttem. Imádom a zöld teát, és mivel reggel már egy kávé lecsúszott, és nem voltam benne biztos, hogy Kate szereti-e a kávét, ezért a zöld tea  mellett maradtam.


Nagyon örült neki:) Jókat szoktunk beszélgetni. Meg is dicsért, hogy mennyit fejlődött már  az angolom, a kezdetekhez képest. Kate, 3 gyermekes fiatal anyuka, tele energiával. A déli szigetről költözött át Wellingtonba a család.

Az üzletét tök jól rendezte be, imádom. A falak olyan festékkel vannak lefestve, mint az iskolákban, krétával lehet rá írni és rajzolni. A ház amit bérelnek egyben van ezzel az üzlettel. A felső emeleten van kialakítva a lakás rész, az alsó rész maga a fodrász üzlet.





Mindig mikor  elkészülők, olyan érzetem van, mintha újjászületnék...


Pár utcával lejjebb van a kedvenc turi üzletem. A neve: Opportunity for Animals.

"Két legyet ütők" egy csapásra, egyrészt csodás kincseket kereshettek és találok rendszerint, másrészt így az állatokat is támogatom. Önkéntesek szokták segíteni az üzlet működését, és a befolyt összeg, állatok megsegítésére megy.



Képes vagyok órákat eltölteni itt, pedig alap járaton nem vagyok egy hosszan vásárlós alkat.

A terv az volt, hogy egy-két felsőt találjak magamnak, hosszú és rövid ujjut. Na meg sikerült 2 könyvet is vásárolnom, mert a turimban, nemcsak ruhák, de könyvek, cipők, különböző kiegészítők, de még ékszerek is találhatok.


 
 
 
 
 
Az első könyv Caaitlin Morgan: How to be a women.... Már amikor kézbe fogtam tudtam, ez az én könyvem. Mindig is érdekelt, és mai napig érdekel, hogy mitől Nő a Nő, milyen feladataink vannak, hogyan látjuk magunkat, és a férfiak hogyan látnak minket....És ha ez nem lett volna elég, akkor a hátlapot olvasva, biztosra vált, ez az én könyvem:
 
 
"It's a good time to be a women: we have the vote and the Pill, and we haven't been  burnt as witces since 1727. However, a few nagging questions do remain... Why are we supposed to get Brazilians? Should we use Botox? Do men secrety hate us? And why does everyone ask you when you're going to have a baby?"....
 
 
A másik könyvet be kell vallanom a színe miatt választottam...Nagyon megtetszett ez  a szín, és amikor láttam az elejére írva, hogy "romantic times", már tudtam, hogy ő is velem jön haza:)
 
 
Mivel közel volt az ebéd idő, és reggel beszéltük a   fiúkkal, hogy lehet bemegyek a városba, és együtt ebédelhetnénk, így következő utam a városba vezetett.
 
 
Nem kell mondanom, ott is bementem az egyik kedvenc üzletembe körbe nézni, és sikerült megtalálnom a jövő évi határidő naplómat. Szerelem volt, első látásra:)
 
 
 
 
 
 
Péterék minden nap, együtt kollégákkal mennek közösen ebédelni. Mindig más és más konyhát megkóstolva és élvezve. Mikor megláttam őket, akkor mondtam nekik, hogy én egy nagy sült disznó húsit kívánok, sörrel. Így utunk az egyik Ír kocsmába vezetett. Kint a szabad levegőn ültünk.
 
 
Fini ebéd, szép napsütés, és sör...Már-már mondanám úgy hangzik mintha a mennyországban lettünk volna...Az ebéd finom volt, közben jókat nevettünk....
 
 
 
Miután visszakísértem  a fiúkat,mosolyogva indultam haza.....Szuper nap volt...





Az internet csodás világa....Kedvenc oldalaim....

Ha gép elé ülők, vagy az ölembe rakom a laptopom, akkor 4 féle dolgot nyitok meg egyszerre. Először is a Gmail-emet, a Facebookomat, a YouTube-ot és a Pinterest oldalt.

Az első kettőre a magyarázatom, hogy szeretem ha elérhető vagyok, és másokat is el tudok érni, kapcsolatba lenni, beszélgetni....



A YouTubera azért van szükség mert imádok keresgetni. Imádom a táncos, zenés, vicces videókat. Mint mindig most is a hugomat tudom idézni a zenéimre: "te minden szart meghallgatsz"....A válaszom igen, hiszen az ember hihetetlen csodákra bukkan....

Íme a kedvenceim...:






A mai keresgélésemnek, meghallgatásaimnak is meglett az eredménye:) Találtam egy tuti bandát:



Meg egy édes videót... Air New Zealand Repülő társaság nagyon jó kis reklámokat csinál...Íme a legújabb:)





A Pinterest oldalt, meg egyszerűen imádom. Sokan nézegettek, mások mit raktak ki, mit szeretnek.... Személy szerint innen szerzem be a kedvenc idézeteimet, és hát nem szabad kihagynom a cipőimet se. Cipő fanatikus vagyok, imádom nézegetni őket...És ha nagyon-nagyon sok pénzem lenne, akkor nem azért venném meg feltétlenül, hogy  hordjam őket, hanem azért hogy egy szobában nézegessem őket, mintha "ékszerek" lennének:)

És hát hogy bizonyítsam a cipő imádatomat, íme egy kis összeállítás amit magam csináltam:)







Vasárnap-Pihi-Séta-Oriental Bay-Képek....

Szegény Robi mióta itt van, hát fogalmazhatok úgy, hogy nem igen látta a napsugarakat. Eddig ugyanis szinte felhős, kifejezetten esős-ködös időnk volt. Ma végre a felhők közül kikandikált kicsit a napocska. Megmutatva magát, hogy itt vagyok, nem tűntem el teljesen:)


A fiúkkal reggel megbeszéltük, hogy el kéne valahova menni. Ki kéne használni ezt az időt. Mondtam nekik, hogy vasárnap lévén, menjünk le  a piacra. Együnk meg egy lángost, vásároljunk be, sétáljunk utána.


Na hát ez kérem, úgy alakult, hogy ellustultuk az időt, így egyszer csak azt vettük észre, hogy upppsz a délelőtt már el is ment, sőt a delet is elhagytuk....

Újabb kupak tanács és arra jutottunk,hogy akkor menjünk el sétálni, és menjünk le az Oriantal Bayre. Menjünk le a homokos partra, üljünk le egy padra és csak élvezzük az időt, az óceán látványát, beszélgessünk....


Útközben pár képet is csináltam:)