Tegnap havazást "kiabáltak", és ma ez a tájkép fogad....:)

Na jó ez nem szokványos erre..... Főleg nem az Északi-szigeten.....A Déli-szigeten a hegyekben van hó télen, de erre nem szokott, tényleg nem....


Tegnap olvastam, hogy Wellington oldala kiírja "holnap hó várható, mit szóltok?"....Hát válaszoltam is visszakézből a monitornak, hogy egy ilyen szép napos nap után, amikor a mosott ruhák kint száradtak, hiszem-ha látom....


Erre itt ülök a kis öltözködő asztalkámnál, az ablak mellett, és hófedte csúcsokat láttok, a szembeni hegyen....


Utoljára Wellingtonban 2 éve volt hó, amikor is több éves csúcs dőlt meg ez miatt....Elbeszélésekből tudom, hogy megállt a forgalom, mindenki nézte a hó esést, megállt egy-két percre az élet....


Ezt a tényt, akkor még Magyarországon olvastam.....Most meg személyesen meg is tapasztalhattom....Egyenlőre csak a hegyek teteje havas, a táj maga zöld....Kíváncsi leszek erre a télre!


Elő is keresem a sapkám, sálam, meg a kesztyűm.....:)



Pihenés sétával....

Tél közeleg, ami azt jelenti egyre többet esik....Azért persze erre egészen mást jelent a tél, mint otthon. Otthon ősszel szürkévé változnak a fák, ledobják csodás "levél koronájuk", és  igy várják a tavaszt, hogy újra bimbók, rügyek legyenek a fákon.....


Itt is vannak évelő növények, de azért itt alapjáraton egész évben zöld szint lehet látni...Talán ezért is ragadt rám a zöld szin szeretette....Mivel sokat esik, nagy becsben kell tartanunk a napfényes napokat, amik azért szoktak lenni...És akkor nézel is nagy szemekkel, hogy jééééé, tegnap még olyan vihar volt, hogy hálát mondtál, hogy nem kell kimozdulnod. Másnap meg csodás napfényes idő vár, mosolyog rád a napocska...., hogy "gyerünk, menj ki a természetbe, sétálj egy nagyot"....


Kedden szabadnapos voltam, és csodás időre ébredtem....Általában ha szabadnapos vagyok, sokszor csak itthon vagyok. Probálok feltöltödni. Nekem az alvás segit. Rengeteget alszom....


Reggel Péterrel kelek, együtt kezdjük a napot. Szeretek neki kávét csinálni, ágyba viszem, és még szoktunk egy keveset beszélgetni, mielőtt munkába megy. Aztán egy kicsit beszélgettek "otthonnal" és visszafekszem....


Most is aludtam egy nagyot, és utána úgy keltem, ma mindenképpen el kell mennem sétálni....Kell a lelkemnek a természet, a fényképezés, a csöndben a padon ülés, az emberek figyelése.....


Közel lakunk a Mount Viktoria Kilátóhoz, úgyhogy oda sétáltam fel először....Találkoztam turistákkal, családokkal, gyerekekkel....

Csodás panoráma tárul eléd fent, egész Wellingtont meg tudod csodálni.....





Leültem egy padra, megsimogattam az ágyumat, elolvastam a tájékoztattokat, a maori szobor barátommal is elbeszélgettem, és fotóztam egy csomót....

A kilátótól lejöve az erdőn keresztül ereszkedtem le a városba....Imádom a  fákat nézni....Sok ösvény van, amin tudsz közlekedni. Most nem ott lyukadtam ki ahol szerettem volna, de legalább meg tudom mutatni azt az alagútat ami összeköti Hataitait ahol élünk és a várost. Ezen keresztül, csak a buszok közlekedhetnek....








Lementem a városba, és kimentem az egyik kedvenc partrészemre Oriantal Bayre...Próbáltam magamat lefotózni....Egy arra sétáló lány felajánlotta, hogy segit és lefotóz.... Nagyon szépen meg is köszöntem neki....




Aztán annyi idő is lett, ahogy Péterem végezni szokott, ha nincs sok munkája, igy felhivtam, és elmentem elé....Most mentem először elé, mióta a Datacom központjába kölltözött, eddig ügyfélnél kint dolgozott.....






Kávéval vártam...:) Aztán sétálva indultunk haza.....Péter sokat dolgozik, nehezen ereszt le, igy útközben betérünk mozizni egyet pihenés képpen.....


Megnéztük a Vasember, harmadik részét.....


Mozi után arra gondoltunk, ha már nekem ilyen sétálós napom volt, és Péternek is jól esett volna egy kis mozgás, szóval igy arra jutottunk, hogy irány haza gyalog....Még a legelső útvonalunkon mentünk, ahol  ha egyre följebb mész, rálátsz Oriental Bayre, a belvárosraa, a kikötőre....Estére a csodás lámpácskák mosolyogtak vissza ránk....

Jó kis nap volt....:) Végig beszélgettük az útat, hogy és mi következik az életünkben.....Még viccelődtünk is, hogy milyen romantikus este, várost nézni....Erre Péter poénból letérdelt, mondtam is neki, "na újra megkéred a kezem?"....Hessegetett a kezével, már megvolt...és mentünk mosolyogva haza:):)








Több mint másfél éve itt Kiwiföldön.....

Sokan kérdezgetik tőlünk meddig szeretnénk itt maradni, mikor megyünk vissza, vissza megyünk-e Magyarországra....Én mondtam Péternek hogy jöjjünk ki, de menjünk is vissza.... Ha nem is Magyarországra, de menjünk közelebb, ahonnan könnyebben haza mehettünk....

A családjaink otthon vannak, és észrevehető, hogy ezalatt a másfél év alatt amióta itt vagyunk,- merthogy Februárban jubiláltunk- hiába beszélünk egymással, azért jó pár dologból kimaradunk....Kimaradunk ünnepekből, szülinap-névnap ünneplésekből, kimaradunk a napi gondokból-örömökből.....


Másfél év....Maga az hihetetlen még mindig, hogy itt élünk, itt dolgozunk, de maga az idő gyorsasága is hihetetlen ahogy telik....

Sok minden történt velünk ez alatt az idő alatt....Azt hiszem aki velünk olvassa a blogot, az megtapasztalhatta....


Tegnap épp lefekvéskor kértem Pétert, hogy olyan régen irt ide bejegyzést. Irjon egy kis összegzést mit is gondol az itteni életünkről, az ő fejlődéséről, a munkájáról, hiszen most nála is változások áltak be. De mint férfi csak ennyit mondott, minden rendben, éljük az életünket igazán nem tud újat mesélni....Ezért most én mesélek milyen változáson mentem keresztül, mit gondolok, hogy érzek:

Szakmai életem:

8 hónappal miután kijöttünk lett munkám.... Elkezdtem önkénteskedni, és bizalmat kaptam, hogy képes vagyok elvégezni a munkám, mint gondozó....Minden nap nagy kihivás a nyelv szempontjából. Hiszen nagyon fontos hogy megértessem magam, mit is szeretnék, és fontos , hogy én is megértsem ők mit szeretnének....


Itt esélyem van egy esetleges karrierre....Mondhatnám több esélyem van mit otthon. Sajnos otthon volt olyan időszak, hogy nem volt munkám, munkanélküli voltam... Itt el se tudom képezlni, hogy esetleg ne legyen munkám.... Itt egy kicsit több esélyem van mint női munkaerő...Megbecsülnek, fejlődési lehetősegeim vannak. Vannak is terveim....de majd később mesélek róla, mikor aktuális lesz....

Nyelv-Angolom....:

Hát igen ami otthon nem sikerült, az most kezd beindulni....Erról is sokat kérdezgetnek otthon...."Hogy megy az angol nyelv? Biztos már tökéletesen beszélsz...." Hát jelentem ez nem igy van..... Tanulok folyamatosan, hiszen, azt gondolom, ha elmész egy másik országba és meg szeretnéd értetni magad, az a nyelven, a kommunikációs csatornákon lehetséges....

Tény, hogy most már nem jelent gondott, ha szerelő jön hozzánk, nem jelent gondot ha el kell mennem bevásárolni, postára, orvoshoz, fodrászhoz....De azért koránt sem beszélek jól, sem tökéletesen....Szavakkal kezdtem, és talán most kezdek el részt venni beszélgetésekben, véleményt mondok, érvelek....

Épp múltkor mondtam a fodrász nénimnek, hogy egyre jobba élvezzek beszélgetni, egyre természetesebben jönnek a nyelvemre az angol szavak...Persze hibákat ejtek, ezért is hangsúlyozom fontos az angol tanulás az életemben....kell, kötelező, és mindenképp folytattom tovább....

"Piszkos anyagiak"-pénz:

Kezdem megszokni, hogy mindig van a számlánkon pénz. Nem kell miatta aggódni. Ez egy nagyon fontos biztonság érzet számomra....Emlékszem mikor kijöttünk, volt 2 nagy táskánk, és 2 hálózsákunk....Valahogy igy kezdtünk a mi kis életünket itt....Mostanra nagyobb házba költöztünk, sikerült hazamennünk tavaly, lett egy kocsink, bútoraink, berendeztünk a konyhánkat....Szóval alakulunk....És hát amiért kijöttünk, igyekszünk tartani az ütemtervünket és félrerakni....


Mindig mondjuk, hogy amikor kijöttünk ide, nemcsak magunk miatt jöttünk, hanem hogy tudjuk segiteni a családjainkat is....

És még valami ha pénzről van szó, olyan dolgokat tudok megvenni magamnak, amit életemben nem tudtam elképzelni hogy valaha lehetséges lesz....Nagyszerű érzés...Ilyen álom volt, egy öltözködő szekrény, és most itt áll a nappalinkban, látható, tapintható:)

Péteremmel a kapcsolat:


Szokták mondani, hogy egy ilyen nagy változás a párkapcsolatokra nagy hatással van. Nálunk ez abban nyilvánul meg, hogy mégközelebb állunk egymáshoz. Szorosabb, mélyebb lett a kapcsolatunk. Azt szoktam mondani, ha lehet igy fogalmazni, minden nappal jobban szeretem.


És hogy hogyan tovább?.....Csináljuk tovább, amiért kijöttünk....És remélem sok minden történik majd még velünk....






Csöpke....

Csöndben voltam most egy  kicsit. Sajnos okkal.

Életem egyik legnagyobb döntése volt, amikor ide kijöttünk, hogy otthon hagytam a kutyusom. Csöpke egy édes lányka, aki tele van szeretettel, néha makrancós, mondhatnám ha nem szeretne valamit, akkor azt jelzi. Ilyen az esőben és a hidegben való sétálás, amikor esik az eső, gyors pisilés után vissza is fordul, hogy köszöni, ő már menne fel....


Másfél éve vagyunk itt, és nincs olyan nap, amikor nem jutna eszembe. 9 évet töltöttünk együtt, amikor jött ez a lehetőség és a legnagyobb dilemma mi legyen Csöpke sorsa. Nem nagyon szeretem volna kitenni ekkora útnak, és sajnos anyagi feltétele is volt. Örültünk, hogy mi meg tudtuk szervezni ezt a gyorsan jött útat....


És akkor ott volt a nagy kérdés mi legyen Csöpkével, ki tudná elvállalni a családban.... Először úgy volt Péter anyuja fog vigyázni rá, de ideiglenesen öcséméknél volt, mikor öcsikém megkérdezte..."Figyi Klári , maradhat itt is a kutya"....Nagy kő esett le a szivemről, hogy tudtam, jó helyen lesz....

És még valami nyugtatott, tudtam, ha hazamegyünk látogatóba, láthatom, simizhettem, aludhattok vele, kényeztethettem, sétáltathattom újra....


Sajnos változás állt be most a történetbe. És öcsikémék nem tudják tovább vállalni Csöpkét....Megint jött a kérdés mi legyen szegény kutyusommal, ki tudja elvállalni.... A szomorú események otthon, rányomták a kommunikációra is a hangulatott....

Sok álmatlan éjszaka és sirás után....Megfogalmazodott bennem és Péterben, hogy megpróbáljuk kihozni ide. Még mindig nagyon félek az úttol, mi történhet Csöpkével, de most anyagilag  van rá lehetőségünk. Hiányzik nekünk, és talán még a "nyugdijas" éveit a kutyusomnak, meg tudom szinesiteni, ezen a csodás világon....


Az nyugtat, hogy milyen jó lesz vele együtt sétálni, mennyi szeretetet fog adni nekem, és milyen jó lesz arra hazaérni, hogy valaki csóválja a farkát nekem, hogy "hello gazdi, alig vártam, hogy hazagyere".....



Persze ennek a döntésnek kemény következményei lesznek, és komoly procedúra áll előttünk....Nagyon szigorú szabályok jellemzik Új-Zélandot, állatbehozatal szempontjából, sok mindennek meg kell felelni, sok vizsgálatott, vérvételt kell elintézni otthon, kérvényezni kell a kutyus behozatalát, karantén van itt az országban, és ténylegesen ott van a hosszú út.....


Félek, de bizakodom is....És álmodozom, milyen lesz ha újra együtt leszünk....Együtt, most már remélem örökre....






Meglepetés Cathytől és az időseimtől....:)

Sokszor irtam már az önkénteskedésemről. Azt is sokszor irtam nagyon fontos nekem. Szeretek ezekre a kirándulásokra menni, sok új helyre igy jutottam el. Cathyvel, aki ezeket a kirándulsokat szokta szervezni szoktunk fényképeket csinálni ezekről az utakról.


Bent az otthonban van egy nagy falrész ahová a fényképeket szoktuk kirakni, igy a családtagok mindig meg tudják nézni merre jártunk. Aztán bekerülnek egy albumba, igy is emlékezve a csodás pillanatokra....


Cathy szólt, hogy mielőtt elmegyek, menjek be hozzá. Egy hatalmas sütivel várt. Gyömbéres-csokis sütivel. Amit az időseim sütöttek. Minden héten sütnek valamit, és mindenki kiveszi a részét a folyamatból. Nagyon édesek és lelkesek.


Nagyon örültem a sütinek, az egyik főnőnér azt hitte, hogy szülinapom van, mondtam nincs, de szerencsés vagyok, hogy ilyen finom sütit kaptam....


Este Péterrel megkósoltuk. Csináltam hozzá finom kakaót. Ez volt a vacsink:)




Magyaros parti, avagy vendégvárás Robi, Péter,Klári módra:)

Ma vendégvárós napunk volt.Robi és Péter meghivta a kollegáikat hozzánk egy kis magyaros partira.....Volt minden mint a búcsúban:): sör, bor, pálinka, cola, gyümölcslé, rágcsák, sajtok, fini szalámik, chillis-sajtkrém, fokhagymával töltött olivabógyó..


Délre hivtuk meg őket, ebédidőre....Péterem volt a szakács....Fini babgulyást csinált, 2 fazékkal...Tegnap beáztattuk a vörösbabot, vettünk fini disznó húsit hozzá....


Én reggel mentem dolgozni, úgyhogy a mai készülődésből kimaradtam....Igaz tegnap kitakaritottam, igy ma a fiúknak egy kis mosogatás,a  főzés, és a vendégvárás maradt.....


Mire hazaértem, már ketten itt is voltak....Szerencsérer nekem van a világ legjobb férje el jött értem, igy gyorsan hazaértem...

Aztán szép lassan mindenki megérkezett..... Kaptunk az egyik pártól egy csodás ajándékot...Egy szerencsét hozó macskát:)




Kinyitottuk a plusz asztalkát és a faérkezős asztal mellé téve megnagyitottuk....Mindannyian egyszerre le tudtunk ülni...Tök jó volt együtt enni, volt nevetés, beszélgetés közben. Ahogy észrevettük mindenki tányérja egyszercsak üres volt....Úgyhogy azt gondolom sikeres volt a gulyás....


Az ebéd és a szieszta után előkerült a csocsó asztal.....Hatalmas csatákat vivtunk egymással....Fergeteges volt....És hát mondanom se kell hogy sokat viccelődtünk, és "vérre" mentek a meccsek:)


Nemrég mentek el a  fiatalok, csöndet hagyva maguk után....Elmosogattam,a  fiúk addig összepakolták a sörösüvegeket és nekem a mosogatni valót.....


A kedvenc helyem most a konyha és azon belül a hűtő...Isteni látvány fogad ha kinyitom, ilyen látványban nem nagyon volt még részem...És hogy miért is iróm ezt, megmutattom:)