A napokban-hetekben sokat nosztalgiáztunk, merthogy nemrég volt a házassági évfordulónk is....Mielőtt kijöttünk, összeházasodtunk, hogy egy családként kezdjük meg az új életünket..... Ebéd szünetben volt a házassági ceremóniánk....Szuper egy nap volt, barátokkal, és testvérekkel együtt ünnepeltünk....És első házas alkunk részeként, az én örömömre szuper képek készültek rólunk....
Aztán már csak azt vettük észre, hogy 2 hetünk maradt a búcsúzkodásra, az ölelésekre, a pakolásra, és indulhattunk a világ másik végére....Ahol nem tudhattuk előre, hogy sikerülni fog-e, ki tudunk-e tartani, milyen akadályokkal találkozunk, mennyi mindent kell majd tanulnunk, vagy hogy mennyi mindenről kell is lemondanunk....
Aztán már csak azt vettük észre, hogy 2 hetünk maradt a búcsúzkodásra, az ölelésekre, a pakolásra, és indulhattunk a világ másik végére....Ahol nem tudhattuk előre, hogy sikerülni fog-e, ki tudunk-e tartani, milyen akadályokkal találkozunk, mennyi mindent kell majd tanulnunk, vagy hogy mennyi mindenről kell is lemondanunk....
A búcsúnk akkor így hangzott:
"Búcsúzom, egy kicsit csöndben, egy kicsit mosolyogva, egy kicsit egyedül, vagy többed magammal....
Mindig azt szoktam mondani, mikor eljön a szülinapom, hogy a fene már megint eltelt egy év, már megint nem tudtam semmit letenni az asztalra....És most azon veszem magam, ami hihetetlen, elképzelhetetlen egyrészt, hogy egy új világ felé haladunk Péteremmel....Új lehetőség....Új Élet..... A sors most adott egy "pofont" vagy "Áldást"....
Egy biztos, most aztán megmutathatom mire is vagyok képes....De elég a rébuszokból, ott tartottam, hogy búcsúzom, de nem örökre, csak egy kis időre....Az új élet:Új-Zéland....igen-igen mindenki jól olvassa, Új-zéland a Kiwik és Maorik Földje, ahol mindig fúj a szél, de süt a nap, ahol gyönyörű tájak vannak, ahol jobb oldalon van a kormány....
Remélem tudjátok, hogy fontosak vagytok nekem, és remélem tudjátok, nehezen hagylak itt titeket családom és barátaim....
Egy biztos a visszaszámlálás megindult, nem sok van hátra....."
És hogy mi történt velünk ezalatt az évek alatt:
- Péter még mindig azon a helyen dolgozik ahol elkezdte...Szereti a munkáját, fejleszti a tudását
- Elkezdtem önkénteskedni, és ezután kaptam egy állásajánlatot, így kipróbálhattam magam mint gondozó egy idősek otthonában....
- Idegen nyelven, angolul kell kommunikálnunk...Péter mikor kijöttünk már akkor is nagyon jól beszélt angolul, én mai napig tanulok...Még kell Péter segítsége, de vannak dolgok amiket már egyedül is el tudok intézni....
- Új házba költöztünk, ahonnan csodás kilátásunk nyílik....
- Eddig minden évben haza tudtunk látogatni...Idén sajnos nem megyünk haza, helyette kicsit utazgattunk majd Új-Zélandon....
- Az első work visánk lejárt, amit meghosszabbítottunk, és ezek után kérvényeztük és meg is kaptuk a residency-nket....
- Csöpi kutyust sikerült kihoznunk....A kiskutyámat mikor kijöttünk otthon kellett hagyni, rengeteg intézkedésbe, szervezésbe tellett, de nagy öröm hogy itt van velünk....
- Új barátokat szereztünk, egy csomó új kultúrával ismerkedhettünk, új ételeket próbálhattunk ki
- 2 bőrönddel érkeztünk, ma már sokkal-de sokkal több mindenünk van, a használt bútorokat amiket vettünk először, le tudtuk cserélni, csodás konyhám lett, csodás gépeim, amiket imádok....
