Csudajó Szerda:)

Tegnap szomorkás napunk volt, nemcsak  én voltam szomorú, hanem az időjárás is...Napok óta nagyon fújj a szél, hiszen Windy Wellingtonnak is szokták nevezni a várost, meg tegnap még esni is esett.Ami ugyancsak nem szokatlan erre-fele.De hogy ne csak az időjárásról meséljek, egy csuda jó dolog is történt velem.4 hete vagyunk itt Új-Zélandon, és Péterem Határátkelős cikke után, megkeresett minket egy magyar házaspár, hogy szívesen találkoznának velünk:)Nagyon örültünk neki, én főleg, végre beszélhettem....sokat.... nagyon-nagyon sokat:)
Úgy alakult hogy csak mi lányok találkoztunk, szóval nyugodtan tudtunk beszélgetni, teázni, kávézni:) Nagyon jól esett, egyrészt egy csomó itteni élményt át tudtunk beszélni, megbeszéltük kik, hogyan kerültek ide, ki hogy kezdte itt....Szóval kaptam egy csomó isteni tippet, tanácsot, és kaptam egy szép délutánt is.Amit nagyon köszönök "szomszédasszonynak":)
És teljesen egyedül mentem a mi kis délutáni beszélgetésünkre, úgyhogy a buszon kértem:"one ticket please in the city...", jegyet, és a kávézóban pedig kértem:"a cup of tea please with sugar and lemon" teát, szóval egy kicsit angoloztam is, bár mindig remeg kezem lábam mikor elkezdek angolul beszélni, hangosan...Más lesz a hangom:), meg magamban olyan szépen ki tudom gondolni a mondatokat, és olyan jól hangzanak, de kimondva....., és ha még vissza is kérdeznek, nézzek mint borjú az új kapura"....Úgyhogy mély vízben voltam, de partot értem, és boldogan tértünk haza Péteremmel:)