10 hete csoda történt, kiderült hogy babát várunk....Tiz hete arra gondoltam, hogy ilyen szép dolog történik velem. Két sejt találkozásából, létrehoztuk Babócát. Tiz hete arra gondoltunk milyen szép karácsonyunk lesz, milyen izgalmas új évet kezdünk meg....Tiz hete arra gondoltunk milyen is lesz majd szülőnek lenni, mennyi izgalmas feladat áll majd előttünk...
És most csak az üresség van bennem. Pénteken az első ultrahangon közölték velünk, nincs Babócának szivhangja. Baj van....:(
Azt a fájdalmat amit akkor éreztem nem tudom leeirni, mintha egy kést döftek volna a szivembe... És nem ez volt az egyetlen baj....Túl alul tapadt meg a baba....
A hétvégét úgy kellett megélnem, hogy Babóca bennem volt, és arra gondoltam talán ha fiatalabbnak nézték akkor még van remény, hiszen nem is lehet szivhangja....
Tévedtem....Elkezdtem vérezni kicsit.....
Hétfőn kellett újra orvoshoz menni.... Jött a következő rossz hir. A méhem ketté van nyilva. Azt hittem én öltem meg a babánkat. Azt hittem, hiszem hogy én vagyok a felelős. Mondták hogy ez elég gyakori rendellenesség, de csak ilyenkor derül ki, amikor terhes lesz az ember....
Babóca magától nem ment el a hétvégén....:(
Gyógyszeres megoldást választottunk....Mondták hogy készüljünk mert nagyon fájhat....De érezni akartam a fájdalmat, nem érdekelt hogy fájjj, bár volt egy pont amikor azt éreztem meghalok....
Babóca elment, és hogy, hogy lesz tovább nem tudom....Üres vagyok....Egyedül maradtam a testemben.....
Péter csodás ember, szavakba nem tudom leirni mennyit segitett, támogatott, támogat....
Annak ellenére hogy megvan az esélye, hogy nem lehet babánk...
És még sajnos nincs vége, még visszavan egy-két vizsgálat....
Annyira sajnálom az egészet....Jó helye lett volna Babócának, vártuk, nagyon vártuk....
(Hozzászólásokat, megjegyzéseket részvétnyilvánitásokat, köszönjük nem kérünk...)
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése