Ki kell menni Wellingtonból, majdnem 50 km-re és ott található egy autókiállitás, ami egy itteni gazdag ember magángyűjteménye. Az úr elhunyt, igy a fia vette át a kiállitás bemutatását. Még soha nem voltam autókiállitáson, és nő létemre be kell vallanom, nagyon szeretem a kocsikat. Azt nem igazán mondom hogy szerkezetileg, motorilag értenék is hozzá, de igenis meg tudom különböztetni őket. Sajnos vezetési tapasztalatom nincsen, nincs jogositványom. És amennyire szeretem volna mindig is, most valahogy egyre jobban nem szeretnék jogositványt.
A kiállitás maga Paraparamuban volt:) Jó kis név:) Az ember nyelve megakad mire kimondja:)
Útközben is csináltunk egy-egy képet:)
A kiállitás szuper volt, olyan 500 kocsi és motor található egy hatalmas teremben:)
Annyi, de annyi képet csináltam, hogy csak na...Arra gondoltam egy - két kollázst csinálok, igy lehet szemezgetni és át tudjátok érezni a hangulatát:)
Vasárnap lementünk a városba az egyik nagyobb piacra, ahol az egyik magyar csapattal találkoztunk, régen jöttünk össze, és igy be tudtuk mutatni Robit is...
Utána lementünk a homokos strandra, ahol a másik magyar csapattal is találkoztunk. Bementünk a vizbe és együtt labdáztunk. Egy idő után Péter szólt, hogy kezd leégni, úgy érzi, búcsúzkodjunk.
Bekentük magunkat naptejjel, mégis nagy leégés lett a dologból. Én még könnyebben megúsztam. A fiúk pár nappal az esett után elkezdek vedleni...Ahogy Péter mondaná, " a pofám leszakad, szó szerint"....:)
állati klasszak ezek a járgányok :) bár engem gyakorlatilag egyáltalán nem érdekelnek az autók, ezt a kiállítást még én is érdeklődéssel kárnám végig :)
VálaszTörlés