Műtét után...beszámoló második rész....

Amikor felvittek az osztályra akkor egy több ágyas szobába vittek, de egy idő után átvittek   egyágyas szobába, ahová egy fürdőszoba is tartozott.

Minden fél órában jöttek mértek a  vérnyomásomat, és megnézték nem vagyok-e lázas. Közben nyomogathattam a morifumot is, ha nagy fájdalmaim voltak.

Nagyon édes nővérkéket fogtak ki. Szuper ellátásban volt részem.

Egy idő után megint azt éreztem, hogy mennem kell pisilni. Így megkértem a nővérkét, hogy kösse ki az infúziót és a mofiumot, mert nem tudtam tőlük sétálni. És akkor szembesültem azzal, hogy huuupppssszz, de nekem nem megy a pisilés. Olyan alap dolog, amit minden nap csinál az ember, és most hiába mentem a wc-re sikertelenül jöttem ki, pedig éreztem hogy nekem kell. Vicces és egyben nagyon ijesztő dolog. Hívtam is megint a nővérkét hogy mi a helyzet.

Mondta ez teljesen normális egy ilyen műtét után, igyak sokat, de ha nem tudok pisilni a későbbiekben sem, akkor kapok egy katétert. Na ez volt a varázsszó nekem. Mondtam bármit megteszek, csak mondja mi a dolgom. Mondta, hogy sokat kell innom és ha tudok sétálgassak egy kicsit, de ne menjek messzire, csak óvatosan.

Annyira megijedtem, hogy fél óra alatt megittam egy liter vizet, és sétálni kezdtem az osztályon. Este 10 óra lehetett, már megvolt az éjszakai műszak váltása. Jött is oda az egyik nővérke, csodálkozva, hogy ilyen hamar felkeltem. Mondtam nekem pislni kell, de nem tudok :) banális, de ez volt :) Sétáltam egy-két kört, majd pihentem. Majd újabb séta jött. És hála az égnek és  Newton bácsinak (gravitációnak) siker élményem volt. Igen ám, de aztán a sok viztől úgy beindultam, hogy 10-15 perecenként mennem kellett :)

Mivel kikötöttük a mofimot, így egyre tisztább lett a fejem és azzal együtt előjöttek a fájdalmaim is. Éjjel 2 óra fele kértem egy szendvicset, mert akkora már több mint 24 órája nem ettem, és jelzett a hasam, hogy kéne valami bele. Majd kaptam fájdalom csillapitot is. És valamikor hajnali 3 óra fele sikerült kicsit elaludnom.

Nehezen ment, mert hogy a hasam és a vállam miatt nehezen tudtam elhelyezkedni. Az altatás utóhatásaként a torkom érzékeny volt, a vállam és a mellkasom meg érzékenyé vált, fájt.


Reggel hat óra előtt jött az éjszakás nővér, újabb vérnyomás, hőmérséklet ellenőrzésre. Minden rendben volt. Mondtam neki, hogy sikerült aludnom is. Mondta is  hogy,  jó kislány vagyok :)

Nagyon hálás vagyok a nővérkéknek, mert nagyon rendesek voltak és kedvesek. A reggeles nővérnek mondtam is, hogy nagyon jól voltam tartva. Mondta, hogy mivel minden rendben, haza tudok menni.

Reggel 9 után kezdődött a beteg látogatás. Mielőtt elmentem megkaptam a papírjaimat és megbeszéltük a továbbiakat mire kell figyelnem. Kicserélték a kötéseimet. 4 helyen voltak sebtapaszok.

Úgy nézek ki mintha egy horror filmből jöttem ki, vagy mintha Andrew csak úgy találomra nyitott volna ki: "nézzük, milyen innen a látási viszonyok...., nem jó....., nézzük meg a másik oldalon..... ott se jó, menjük kicsit lejjebb..... Na itt már mindent láttok" :)

Péternek nagyon örültem mikor megláttam. Nagy mosollyal jött a szobába. Mondta, hogy ő még a régi szobába ment, ahová először vittek, merthogy miután elment, utána vittek át ebbe az egyszobás kórterembe.

Kint esett az eső, szürke volt az égbolt, mi mégis mosolyogva mentünk haza. A műtét előtti várakozást, végig nevettük, és ez azóta sem változott. Valahogy megnyugodtunk.

A felépülés csodás módon, egész jól halad. Magam is meg vagyok lepődve, a 2. napon már elkísértem Pétert és Csöpkét sétálni. Egyre többet tudok fennt lenni, persze nem emelgethettek, nem erőltethettem meg magam. De másnap hogy hazaértem, már én csináltam a reggeli kávénkat. Olyan jól esett, hogy ha bár fáj itt -ott, de azért meg tudom csinálni.

Ma van a  8. napom. Most már egyedül viszem le Csöpkét, voltam angol órán, csináltam már vacsit. A sebeim szépen javulnak. Egyedül a köldökömnél nézek ki furán. Merthogy ott vagyok egyedül összevarrva, ott látszanak egyedül cérnák, amit elméletileg holnap a körzeti orvosom fog kiszedni.

És miért is tartom fontosnak megírni mindezeket ilyen részletesen? Egyrészt őszinteséget fogadtam, mikor elkezdtem blogot írni, másrészt szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy mielőtt babát szeretne. Tessék elmenni kivizsgálásokra.

Én mielőtt kijöttünk, voltam a nőgyógyászomnál, mondtam, hogy babát szeretnénk, és mondtam, abba szeretném hagyni a fogamzásgátló tablettámat. Azt mondta, hogy egészséges vagyok, csak annyi dolgunk, hogy "dolgozzunk az ügyön".

Sok-sok éve fájdalmasak voltak a menzeszeim, és senki-de senki nem mondta otthon, hogy nézzük meg ultrahanggal, hogy mi lehet az oka. Csak akkor derült ki hogy baj van, mikorra elvesztettünk két babát. Két életet.

Ha szeretnél babát, akkor a javaslatom a következő, tessék elmenni egy jó nőgyógyászhoz, kérni tőle egy teljes vérképet, hogy minden rendben van-e, és kérni, hogy nézzen meg ultrahanggal is. És akkor biztosan tudod, hogy csak "dolgozni kell rajta", és egymást nagyon-nagyon szeretni, és akkor megtörténik a csoda, 2 sejtből-valami órási "csoda".......