Az első napok élményei...

Lassan egy hete vagyunk itthon.Márcsak 4 hét van vissza az indulásig. Az első napokat mindenki a családjánál töltötte. Tegnap érkeztem Péterékhez.

Kipróbáltam milyen jó sokáig utazni a vonaton:) Rég utaztam ennyit. Merthát vannak vonatok Wellingtonban, és szoktuk is használni, de jóval kisebb távolságokat tesszünk meg.

Mindenki nagyon örül nekünk, de nehéz beleilleszkednünk az itteni életükbe. Hiszen attól, hogy mi szabadságon vagyunk, és akkor mehettünk-jöhettünk amikor akarunk, attól még mindenki iskolába-munkába jár. Meg van a napi rutinuk....


Vannak  főbb pontok már kialakulóban, hova fogunk menni, és a többi réseket is igyekszünk kitölteni... Ma fogok is  egyezkedni Péterrel, hogy legyen egy tervünk a fennmaradt időre. Előre nem akartam tervezni, hiszen itt látjuk át, mikor ki, hogyan és hova:)

Élmények:) Család szeretgetés, Turó rudi evés, kutyusommal együttalvás, kinai  evés, városban sétálgatás, az első átaludt éjszaka, dörgés-villámlás, Bkv hajó kipróbálás, séták, beszélgetések:).....és még folytathatnám:)

Itthon, otthon:)

Tegnap éjjel megérkeztünk. Nagyon jó érzés volt:) A repülőről néztük a budapesti fényeket. Hát jó volt végre, hogy földet értünk:)

Olyan, de olyan hosszú volt az út, és alig aludtunk. Úgyhogy leszálláskor egy meleg zuhanyra és egy ágyra vágytunk:)

Anyukámék jöttek értünk, és aztán öcsémékhez jöttünk. Izgatottan vártam a találkozásokat. Végre egy év után mindenkit láthatók, megölelhetek. Meg végre kutyusommal is találkozhattam.


Lefekvés előtt még egy üdvözlő vodkát még megittunk együtt, dumáltunk egy kicsit. A zuhany aranyat ért, és aztán kidőltünk az ágyba:) Csöpke velünk aludt.

Ébredés után lementünk vásárolni, végre zsemlét, májkrémet vettünk, sok zöldséget, kis menta tea. Jaj de fini volt. És hát az első dolog ami a kosárba került az a turó rudi volt.

Most miközben irógattok, itt hallgattom ahogy öcsémék, hugim itt beszélgetnek.... És hát lassan kezdődik a Vidi meccs is. Hajrá Vidi:)

Indulás napja:)

Csodás Tavaszi nap van:) Útolsó képek az ablakból:)

Hazaút....Aznap.....Jaj de csomagolunk.....Megyünk:)

Hát eljött ez  a nap is. Nagyon vártuk és hihetetlen, de nincs visszaút, megyünk haza. Az útolsó napok elég káoszosak voltak, mindketten dolgoztuk tegnapig, semmi pakolást nem csináltunk. Mindig mondogattam majd holnap, majd holnap:)


Tegnap este nagy viharunk volt, és elkezdtem imádkotni, hogy mára szép időnk legyen, mert nem szeretném érezni a repülőn a "jótékony" szél hatását.... Mára gyönyörű szép napsütés időnk van, csak úgy mosolyog a napocska. Reggel korán keltem megszokás.

Kinéztem az ablakon és csak mosolyra húzodott a szám, végre mindenkit megszeretgethettünk, végre lesz időnk egy-egy nagy beszélgetésre.:)


Szegény Péter itt pakol mellettem, én meg galádul iróm a bejegyzésemet ide:)


Egy szó mint száz, a ruhák összepakolva, technikák összepakolva (fényképezők,  telefonok, töltök, stb....)

Még egy-két dolog hiányzik.... És indul a mandula:) Megyünk....:)

Libabőrős tánc

Aki ismer tudja, imádom a táncos videókat....Gyűjtöm őket, nézegettem, ámulva-bámulva csodálom a korográfiákat, a ruhákat, és az érzést amit közvetitenek.

A mai kedvencem  egy olyan koreográfia amit egy régi táncos csinált Travis Wall, a So you think you can dance műsorba.... A 9. évadnál tartunk és az egyik kedvenc táncosom videóját szeretném nektek megmutatni. A neve Cyrus. Hip-hop táncos, soha nem tnault még ennyi koregráfiát mint most. És soha nem táncolt Jazz-Balettot.... A hölgy partnere egy régi táncos Jaimie, aki szintén egy régi széria táncosa, és már alkotott egy hatalmas táncot egy másik Hip-Hop táncossal....


Libabőrős lettem.....De beszéljen helyettem a videó:)

Lyall Bayre kirándulás....:)

Szabadnap lévén mentem segiteni Cathynek és elmentünk Lyall Bayre:)

Csodásidő fogadott minket, a parton kicsit szeles volt az idő, de ez pont kedvezett is a szörfösöknek , volt aki már a vizbe merészkedett. Egy játszótéren voltunk, ami közel van a parthoz, igy nemcsak az óceán szépségét és maga az óceán hangját hallgattuk, hanem a vidáman játszó gyerekeket is. Többen jöttek és köszöntek az időseknek:)

Elmúlás....

Az ember egy idő után elkezd gondolkozni a halál kérdésköréről, szerintem ez természetes, minél idősebb az ember annál jobban előtérbe kerül az életében.

Én most olyan szakmát, olyan hivatást választottam, ahol szorosan fonódik a munkámhoz az elmúlás, a távozás. Talán eddig pont ez miatt nem dolgoztam ilyen helyen mint most. Nem könnyű ez a kérdéskör, és hogy régen őseink életében természetesen belefonódótt, most valahogy ódzkodunk tőle, félünk róla beszélni, félünk előre mi is lesz, ha itt az idő.

Nem mondom, hogy nem visel meg engem is, de ezzel a hivatással együtt jár.

Az útobbi években sok szeretett személy elvesztését éltem meg, és most felnőtt fejjel úgy láttom, azt érzem, és azt valóm, hogy mindenkinek joga van békességben, családi körben távozni, e földi életből. Talán azt is mondhattom, az útolsó napok, percek nagyon fontosak, nem csak azért, hogy lezárjuk az itteni életünket, de azért is, hogy legyen időnk elbúcsúzni egymástól, megbeszélni az eddigi nem megbeszélteket. Elengedni ami ide kötött.

Zempléni videó:)

Péter rám szólt, hogy az ő otthonáról nem is raktam ki semmilyen videót. Gyönyörű helyen született. És még adósom egy hegyi túrával.

Mondtam Péternek keresen nekem egy szép videót,  honnan is jön ő:)

Várakozás izgalma, kisfilmek tetézésével:)

Szeretnék nektek mutatni 2 videót a mi kis csodás hazánkról:)

Hamarosan megyünk:)  

Lassan elkezdhettünk tervezgetni mikor hova megyünk:), csakhogy legyen egy összeszedett tervünk, mivel csak rövid idő áll rendelkezésre, és annyi mindenkit szeretnénk megszeretgetni:), annyi mindenkivel szeretnék beszélgetni:)

Budapest:)

Dél-Dunántúl:)

Angol sapka:)

Tegnap angol órán egy kis nyelvtan tanulása közben, a tanárnő az egyik osztálytársamnak mondta, akin sapka volt, hogy vegye le az otthon tanult nyelvtan sapkát és vegye fel az angol sapkát:)

Egyik nehéz  résznél elővettem a táskámból a sapkámat és felhúztam:)

Tanár néni kérdezte, hogy mit csinálok, fáradt vagyok, mennék már haza?:)

"Tanár néni mondta vegyük elő az angol sapkát és gondolkodjuk angol aggyal:)" Én megtettem:)

Merthát szófogadó kislány vagyok:)


A következő egymással beszélgetős feladatnál odajött hozzánk a tanárunk:) és mondta milyen érdekes nézni minket a Spanyol leányzóval, hogy gesztikulálunk ezerrel, élvezzük a beszélgetést, ráadásul én sapikámban ülve, gondolom csodás látvány lehettem közben:)

Jót kuncogtunk:)

14 nap, 2 hét, 336 óra.....:)

Mennek a napok, és igy hogy sokat dolgozzunk, mégjobban mennek....


14 nap van vissza:) 14 nap és indulunk haza egy kicsit Magyarországra:)